Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Buzás Gergely – Laszlovszky József - Papp Szilárd - Szekér György – Szőke Mátyás: A visegrádi ferences kolostor

melletti hornyok felső szakaszán egy-egy vaskos páleatag jelenik meg, míg a hordató melletti hornyok felső vége közös csúcsban kapcsolódik össze egy sajátos, félkörtetaghoz hasonló elemmel, mely azután ferde lemeztaggal csatlakozik a borda oldalához. Az induló bordák profilja (7/b. kép) szintén kétszerhornyolt alapforma, melynél mindkét horonypár felső szakaszát gazdagítja egy-egy vékony pálcatag. Az eddig előkerült egyetlen ilyen profilú borda alaprajzi vetületében is íves kialakítású, térgörbe borda. A csomópont tanúsága szerint e kétféle profiltípusú borda egyetlen boltozat része, ennek megfelelően nem meglepő, hogy a két profil azonos keresztmetszetbe írható be és a görbületi sugár is azonos, kb. 5,5 méter, a térgörbe borda vetületi görbületi sugara kb. 1,9 méter. A szentély boltozata tehát a magyarországi késő gótikus boltozatok átlagához képest meglehetősen gazdag formát mutat, alaprajzi vetületében - bordarajzolatában - olyan összetett rendszer, melynél a vállaktól a zárókövekig futó bordák vezetése kb. 2,3 méterig egyenes vonalú - ez az. első vagy második csomópontot jelenti a bordarajzolat összetettségétől függően, magassági értelemben kb. 4,5 méter emelkedést a vállvonalhoz viszonyítva -, azután (vagyis a középmezőben) íves vezetésű. A bordarajzolatban az egyenes és íves vonalvezetés váltását kíséri a bordák profilváltása is. A csekély számú töredék alapján a teljes bordarajzolat egyelőre nem rekonstruálható, a feltárt alapfalakra kiszerkeszthető szabályos, négy boltszakaszos — a keleti mezőben a nyolcszög öt oldalával záródó, kb. 8,1 méter széles - szentélyt minden bizonnyal szabályos nyolcszögre szerkesztett csillagmotívumok egymás után sorolásával képzett boltozat - „csillagháló boltozat" - fedte. A templommal ellentétben, a kolostor épületeinek felmenő falai jelentős magasságban őrződtek meg a föld alatt. Az elhagyott épületegyüttes pusztulása során először valószínűleg a födémszerkezetek, így a boltozatok szakadtak be, ezért azok töredékei kerültek elő közvetlenül az egyes helyiségek padlójáról, az omladék alsó rétegéből, megmaradva a feltárás számára. A még sokáig fenálló falakat később széthordták, így érthető, hogy legtöbb adatunk az alaprajzi rendszerre és a boltozatokra vonatkozik, míg a köztes részre, a felmenő falakra csak következtethetünk. A kolostor keleti szárnyában lévő kápolnát 1982. őszén tárták fel, amikor a kápolna boltozatának olyan jelentős mennyiségű töredéke került elő, amely lehetővé tette az elméleti rekonstrukciót. Az alaprajzilag szabályos tér három boltmezőt ad ki úgy, hogy a keleti szakasz magába foglalja a záradékot is, a nyolcszög öt oldalával. A feltárás során előkerült mindhárom zárókő, melyeket nyolc borda találkozása alkot egy egyszerű hengertaghoz szabályosan, sugarasan, 45 fokonként kapcsolódva. A három zárókő közül az egyik kissé eltér a többitől, a nyolc bordavégződés közül két szomszédos borda még tovább emelkedik. (S/a. kép) Ez a zárkő valószínűleg a nyugati boltszakaszhoz tartozott, a két borda a kápolna hossztengelye mentén kétoldalt, nyugat felé indult felfelé, ezáltal a nyugati boltmező oromfal felőli részét „megemelték" azért, hogy a kápolna előtt húzódó kerengőfolyosó félnyereg teteje felett még egy körablak is elférjen. A zárókövek mellett nagy számban előkerült csomóponti töredékek az alaprajzi forma és az emelkedési szög alapján két különböző típusba sorolhatóak be. (8/b. kép) A „háromágú" csomópontok a boltozat záradékához - alaprajzi és magassági értelemben - közelebb helyezkedtek el. A csomópontot két, egymással 135 fokos szöget bezáró, érkező borda és a találkozási pontból szögfelezőben induló borda alkotja. A „négyágú" csomópont alaprajzilag szabályos merőleges bordakereszteződés két érkező és két induló bordával. Alaprajzilag a vállakhoz közelebb, magassági értelemben alacsonyabb szinten helyezkedtek el, mint a „háromágú" csomópontok. Mindkét csomópont típusnak kerültek elő szakaszhatárra illő változatai, melyek jellemző cso-