Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Valter Ilona: A magyarországi szerzetesrendi építészet kutatása

Az első világháború után, a megcsonkított országban, ismét előtérbe került a régészeti feltárás a középkori emlékek - így a kolostorok - kutatásában is. Az 1920as években még csak egyes, jól ismert emlékek szórványos kutatása folyt (pl. a feldebrői templom, a boldvai bencés monostor ásatása Nyíry Dániel által 1927ben),

12 a harmincas évektől nagyobb lendületet vett a kutatás. Szórványos, helyi kutatások helyett, nagyszabású tervásatások indultak. Előtérbe került a történeti régészeti irányzat. Nagy lendületet vett a helytörténet, ráterelődött a figyelem a falusi templomokra is, és eddig nem ismert, új eredményeket hozott az Alföld jórészt elpusztult, középkori kultúrájáról. Itt Zoltai Lajos és Sőregi János Debrecen környéki, Szabó Kálmán és Papp László- kecskeméti ásatásaira, valamint Bálint Alajos, Méri István és Gerevich László munkásságára kell gondolnunk.

13 E középkori ásatások túlnőttek a helytörténeten, az egykori élet teljes megismerésére törekedtek. A MOB ásatásain a művészi minőség és a történeti jelentőség volt a fő szempont. E kutatások a középkori Magyarország világi és egyházi vezetőinek központjai felé irányultak (Esztergom, Visegrád). Az ásatok nem régészek, hanem építészek és művészettörténészek voltak. így a feldebrői templom ásatását Lux Géza irányította 1936-ban. Ugyanő vezette a margitszigeti kolostor feltárását 1937-38ban, és a zsámbéki premontrei monostor ásatását édesapjával, Lux Kálmánnal együtt 1934-39 között.

14 A mérnöki és a régészeti ásatás közötti átmenetet elsőként Garády Sándor budapesti munkái jelentették. 1931-41 között kezdte meg és végezte Mátyás nyéki kastélyának feltárását, valamint a budaszentlőrinci pálos kolostor ásatását.

15 Az 1930-40-es évek kutatásairól jelentős publikációk tudósítanak. Különösen fontos a Technika című lapban közölt számos kismonogáfia, valamint a Budapest Régiségei című kötetekben megjelent beszámolók. Magyarországra - sajátos történeti és földrajzi helyzete miatt - a műemlékek hihetetlen arányú pusztulása jellemző, így a középkori műemlékek feltárásának és rekonstrukciójának nálunk különös jelentősége van. Nem véletlen tehát, hogy a régészeti kutatás nálunk kifejlesztett egy sajátos módszert: a műemléki feltárást összekapcsoltuk a régészeti feltárások precíz technikájával, a régészed rétegek mindenre kiterjedő analízisével. Ehhez társult a falkutatás, amely ugyanilyen méidszerekkel dolgozik. Ily módon, a második világháború é>ta eltelt mintegy 40 évben, a rendszeres kutató és helyreállító munka igen szép eredményekkel büszkélkedhet az egyházi műemlékeken belül a szerzetesi építkezéseket illetően is. E kutatások rendszerint a műemléki helyreállító munkát megelőzően folytak, annak szerves részeként. Sok esetben azonban fordított a helyzet. A múzeumok által kezdeményezett, teljesen elpusztult épületegyüttesre irányuló kutatás vezetett a falak konzerválásához, romkert kialakításához. A továbbiakban - teljes részletességre nem törekedhetve - nagyjából az időrendet követve, ismertetjük a legfontosabb eredményeket. Új eredményekre vezetett all. századi királyi alapítású bencés apátságaink kutatása, így a kétszintes pécsváradi bencés templomnak, a későbbi kolostor- és erődítési építkezésekbe való beilleszkedésére, a gótikus bővítések mikéntjére vonatkozóan.

16 Különleges alaprajzú a Szekszárdon feltárt 11. századi templom, melynek szintén Kozák Károly végezte a kutatását.

1 ^ A tihanyi altemplomban végzett rövid kutatás és Gedai István részletes elemzése bebizonyította, hogy valóban I. András királyunk sírját fedi az itt lévő sírkő.

18 A somogyvári bencés apátság 1972-ben megindult kutatása, az épületmaradványok feltárásán és a perió>dusok szétválasztásán kívül, igen gazdag régészeti leletanyaggal és faragott kő anyaggal is szolgált.

19 Feldebrőn folyt az utóbbi évtizedek egyik