Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Buzás Gergely – Laszlovszky József - Papp Szilárd - Szekér György – Szőke Mátyás: A visegrádi ferences kolostor

Az építkezés gyorsan befejeződött, 1513. május 15-én már a visegrádi kolostorban tartották az obszerváns rendtartomány közgyűlését.

8 Az újjáépített kolostor jelentőségét mutatja, hogy 1514. május 1-én a rendtartomány vezetői újra itt gyűltek össze, hogy megválasszák az assisi rendi nagykáptalanra küldendő követeket.

9 1516-ban egy jegyzék, mint az esztergomi őrséghez tartozó kolostort említi.

10 1531-ben a kolozsvári Kőfaragó György özvegye végrendeletében a visegrádi ferenceseknek is hagy öt forintot.

11 1535-ben a kolostorban a guardiánnal együtt nyolc szerzetes élt, közülük négyen voltak papok.

12 1531 és 1537 között ismerjük a guardiánok neveit is.

13 A működő kolostort 1540. októberében említik utoljára, amikor Leonard Fels az alsóvár ostroma során a kolostornak okozott károkat megtérítette.

14 A kolostorban az élet nemsokára végleg megszűnt, legkésőbb 1544-ben, amikor a törökök elfoglalták a várost. Az épületek viszont még sokáig álltak. Edward Brown angol utazó 1673-ban készített rajzán még teljes magasságában - bár tető nélkül állt a kolostor hatalmas négyzetes alaprajzú tornya és a kerengő keleti szárnya, a kerítés már romos, a templom pedig úgy tűnik, hogy ekkorra már teljesen elpusztult.

15 (1. kép) A 18. század második felében a templom helyére gazdasági épületeket emeltek, ekkor a falakat csaknem az alapozásig visszabontották, mindössze a telekhatárt és az új épületek hátfalát alkotó északi hajófalból maradtak meg magasabban részletek. A kolostor másik telekre esett, itt a falakat nem termelték ki ezidőben, hanem 160 cm vastagon feltöltötték a területet. A templom telkén (a mai Fő u. 4L sz.) 1770-ben a visegrádi királyi uradalom intézőjének háza állott, amit a 19. század utolsó harmadában királyi vadászkastéllyá alakítottak át, majd 1942-ben a visegrádi múzeum kapta meg az épület egy részét.

16 A területről már az 1930-as években kőfaragványok kerültek elő; egy falpillér rétegkövei. Ezeket akkor a budai várba szállították és csak 1946-ban kerültek vissza Visegrádra. Schulek János is gyűjtött kőfaragványokat - boltozati bordát innen. A kolostor első régészeti maradványait Héjj Miklós tárta fel 1962-ben. A Fő u. 37. sz. telek déli határánál bukkant rá a kolostor északi zárófalára. Ezek alapján 1981-82-ben a Fő u. 39. sz. telken folytatta a kutatást. A nagyrészt keskeny kutatóárkokkal végzett feltárás alapján kirajzolódott egy kerengővel övezett udvar alaprajza, amelyet keletről és nyugatról egy-egy épületszárny fog közre, a keleti szárny közepén pedig egy kápolna helyezkedik el. A kápolna boltozata beomolva, eredeti helyén előkerült. A kerengőből nagymennyiségű boltozati borda, egy konzol, valamint néhány reneszánsz ablakkeret töredék és egy gótikus keresztrózsa gombja szerepelt a leletek között. A falak méteres magasságban álltak az újkori feltöltés alatt. A romoknak a ferences kolostorral való azonosítására ekkor még nem került sor.

17 Az azonosításra csak 1987-ben az ásatások eredményeinek a kolostorra vonatkozó okleveles anyaggal, valamint a területről előkerült kőfaragványokkal való összevetés adata meg a lehetőséget ezen sorok íróinak. (2/a kép) Elképzelésünk helyességének igazolását pedig az 1987. októberében végzett ásatásunk szolgáltatta, amely felszínre hozta a Fő u. 4L sz. telken a templom két - egy korábbi és később megnagyobbított - szentélyének, és a hajó diadalív melletti északi mellékoltárának maradványait. 1988. nyarán még további két szelvénnyel vizsgáltuk meg a templom délnyugati sarkát és a kerengő egy szakaszát. (2/b kép) Ilyen előzmények után 1990. október 5. és november 12. között került sor a kerengő déli kerítésfal melletti szakaszának további feltárására. Négy szelvényt jelöltünk ki az 198 l-es és 1988-as ásatások során már megkutatott területek mellett. Az