Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Haris Andrea: A vasvári domonkos kolostor építéstörténete

II. periódus A 18. század második felében Hofstädter Kristóf, a keszthelyi Festetics-család uradalmi építésze készítette el a kolostor újjáépítési terveit.

01 A pontos évszámot nem ismerjük, de ez valószínűleg 1753 után történt, mivel legkorábban 1753-ban rendeződött el a vasvári rendház és a Festetics család birtokjogi vitája. A Festetics család szerezte meg a Sárkány, és a többi vasvári birtokos család ingóságait, földjeit; vette át zálogügyleteit.

52 A század első felében többször vissza akarták váltani a kolostort a Festeticsek. A rezidencia azonban nem volt hajlandó a pénzt felvenni, ezért a vasmegyei főszolgabíró 1734-ben, 1742-ben és legutoljára 1753-ban megintette őket.

53 A feszült viszonyban nehezen képzelhető el, hogy a Festeticsek építésze terveket készített volna a kolostor számára. A későbbiekben pedig tudomásunk van arról, hog)' a család, elsősorban az 1768-ban meghalt Festetics Kristóf, jelentősen támogatta a rendház építését.

54 A fentiek alapján a kolostor barokk kiépítését, a tervek elkészítését az 1750-es évek második felére, az 1760-as évekre datáljuk. (21. kép) A földszinti alaprajzot mutató terv meglévőként jelöli a templomot, a sekrestyét, a nyugati szárnyat, a Sárkány féle tornyot és amellett egy szakaszt a déli szárnyból. (A jelölés alátámasztja a falkutatás során megfigyelt első és második barokk periódus közötti különbséget.) A tervrajzból kisebb módosításokkal megvalósult a déli szárnyon a konyha mögötti lépcsőház és a refektórium. Az ebédlőt a 20. századi átépítés változtatta meg. Keleti utolsó egyharmadába lépcsőházat építettek és az eredetileg két szintet átfogó terébe födémet húztak. A jelenlegi pinceszinten, a tér északkeleti végén ma is áll lizénákkal kialakított félköríves bejárata, mellette megfigyelhető volt a helyiség egykor lizénákkal tagolt belső falfelülete is. A bejárat a terven a középtengelyben szerepel. A keleti szárny 18. századi kiépítésének az 1857-es kataszteri térkép mond ellent.

05 (22. kép) A térkép a keleti szárnyon csak a sekrestye tömbjét ábrázolta, a déli szárnnyal kapcsolatot teremtő épulefrészt nem. A Hofstädter-tervrajz és a jelenlegi első szint helyiség beosztása azonban lényegileg megegyezik. A kerengő és a helyiségsor szélessége adja ki a mai állapotban a tervrajz szoba szélességi méretét. A sekrestye középkori, nyugati fala - ahogy a régészeti feltárás igazolta - a jelenleginél 40 cm-rel nyugatabbra volt. A tervrajz ezt visszahúzta a szobasor mélységére, míg jelenleg az árkádíves folyosó külső vonalában található. A sekrestye homlokzati fala a kvadratúra felé - a kutatás szerint - a 18. században épült. A tervvel szemben a kerengő ma nem fut végig a keleti szárny előtt és a boltozata sem keresztboltozat, hanem csehsüveg. A szárny első szintjének helyiségeiben ma poroszsüvegboltozat található, az ezt esetleg megelőző térlefedésről nincs adatunk. Valószínűnek tartjuk, hogy a keleti szárny első szintje, a megegyező helyiség beosztás miatt elkészült a 18. században. Megépült még a sekrestye nyugati fala, de a szárny előtti kerengő folyosó nem. A szárny első szintje az utca felőli oldalon napjainkban pinceszint, ez lehetett a helyzet már 1857-ben is, ami miatt a kétszintes déli szárny és a szintén kétszintes sekrestye tömb mellett a térképen nem ábrázolták. Ezért valószínű, hogy a Hofstädter által tervezett támfal a keleti homlokzat előtt nem épült meg, hanem a terepet feltöltötték. A keleti szárny második szintjét csak a 19. században építették fel, minden bizonnyal az utca felé forduló üzletek számára. A második szint kiépítésével függhet össze a földszinti kerengőszakasz kialakítása. A kerengő boltozata, parapetes árkádíveinek kiképzése teljesen eltér a nyugati és déli kerengőtől, ahol eredetileg nyitott, parapet nélküli árkádívek voltak. Az építkezést talán 1868-ra tehetjük, ekkor van tudomásunk jelentősebb munkálatokról a rendházban.

56