Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Entz Géza: Az európai koldulórendi építészet

Az európai koldulórendi építészet ENTZ GÉZA Louis Réau, századunk neves művészettörténésze, Raymond Rey kezdeményezését magáévá téve, Franciaország középkori művészetéről szóló, friss szemléletű munkájában különleges figyelmet szentel a dél-franciaországi gótikának. A francia kutatás mindig nagy gondot fordított az észak-francia gótika tanulmányozására. Ez a nagy korszak a stílus kezdeményezője, kifejező ereje, mozgatója és betetőzője, európai elterjedésének gazdag forrása. A klasszikus gótika azonban a 13. században elérte virágzásának és életerejének csúcsát, ahonnan tovább már nem emelkedhetett, csak ismételhette magát. E tekintetben csattanós élményben lehet része annak, aki Rouenban összevetheti a székesegyházat, és a közelében lévő egy századdal későbbi Saint Quen templomot. A 13. századi székesegyház csodálatos lendületű varázsa a későbbi utód szerkezetében és formáiban merevvé válik, szinte megfagy. A katedrális gótikával szemben — amint Réau hangsúlyozza - háttérbe szorult a dél-franciaországi gótika, amely viszont a stílus továbbfejlődésének fonalát vitte előre, későbbi építészetét döntően befolyásolta és számára a monumentális egyszerűség, valamint az egységes tömegmegjelenés, térélmény és a részletek mértanias formálása irányában nyitott új távlatokat. Ezt fejezi ki már 1220-ban egy névtelen, aki a lincolni székesegyházat e szavakkal jellemzi: „Non res unita, sed una". Ez a „res una" a gótika egyik leglényegesebb tulajdonsága és értéke, amely természetesen a klasszikus gótikában is megvalósul, de amely attól eltérő módon, más törekvésekből táplálkozó formában testesül meg a délfrancia gótikában. Ez utóbbi előkészítése Suger apát Saint Denis-ben álló egyházának átépítési korába, a 12. század közepére nyúlik vissza. Az előzmények Anjou-ban és Poitou-ban tűnnek fel. Angers székesegyháza az egyhajós terem, Poitiers püspöki temploma, pedig a háromhajós csarnok megoldásnak az 1100-as évek derekáról származó, nagyszabású alkotása. Mindkettőben a belső tér egysége különböző fokon, de döntően érvényesül. Külső nézetük tömbszerűen megjelenő tömegében pedig a monumentális egyszerűség felé irányuló törekvés nyilatkozik meg. A csarnoktér csak karcsú oszlopok által fellazított könnyed kialakításának remek, korai példáját nyújtja ugyancsak Angersben az 1200 körül emelt Saint Serge templom. A vázolt korai kezdeményezéseket a 13. század első felétől kezdve, széles alapon valósították meg a koldulórendek, elsősorban a ferencesek Assisiben, a domonkosok pedig Párizsban és Toulouse-ban. Az előbbi Anjou-hoz, az utóbbi Poitou-hoz kapcsolható. E rendek életében és működésében a három szerzetesi erény közül a szegénység kap különös hangsúlyt. E körülmény természetessé teszi, hogy építészetük puritán egyszerűségre törekszik szerkezetben, formában, díszítésben egyaránt, amint ezt a regulák részletesen ki is fejtik. A hatalmas, tágas terű, kéthajós