Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Haris Andrea: A vasvári domonkos kolostor építéstörténete

lányalakú nyílást törtek, a falhoz képest másodlagosan. A nyílás belső síkja ma 12 cm-rel beljebb van a homlokzati síknál, s ettől a homlokzat felé még szabályosan kialakított felület található, ahonnan ma a kőkeret hiányzik. A nyílás befalazása vegyes, kővel illetve téglával történt, földet és csontokat is tartalmazott. Befalazására a 17. században került sor, kialakítását tehát még a középkorra tesszük, de nem a templom építésével azonos periódusra, hanem annál későbbre. A templom déli homlokzatának tanúsága szerint a kerengő nem volt boltozva. A déli kerengő belső falán azonban töredékesen feltártunk egy, a mai barokk boltozatot megelőző boltozat lefaragott vállait. A vállak a középkori kőfalazaton ülnek, felettük már barokk téglafalazat van, így helyzetükből, építési koruk nem datálható. Egyetlen adat, amelyből koruk meghatározható, az a járószintekhez való viszonyuk. A középkori járószinttől 260 cm-es magasságban helyezkednek el. A lefaragott boltvállak ezen magassága csak egy nagy belmagasságú térnél képzelhető el, nem pedig itt, ahol a középkori helyiségek maximális belmagassága 320 cm körül lehetett. A vasvári kolostor középkori építkezéseit végigkísérve elég pontosan meghatározhatóvá vált az épületegyüttes első, legkorábbi építési periódusa. Ebben a periódusban épültek fel a nyugati és a déli kolostorszárnyak, a keleti oldalon álló sekrestye tömbje, a templom és még ehhez az építkezéshez köthető a torony felépü18. A nyugati szárny terrakotta ablakának rajza, a keresztosztó és a könyöklöpárkány rekonstrukciój ával.