Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Altmann Júlianna: Az óbudai és a budavári ferences templom és kolostor kutatásai

érsek közötti, a banai egyház tizede fölötti perben a peres felek a Szent Ferencrendiek kolostorában gyűltek össze, ami számunkra azt jelenti, hogy erre az időpontra már működő kolostor állt. Szervezetileg a Szent Ferenc tiszteletére szentelt kolostor az 1316-os összeírás szerint a magyarországi provincián belül a székesfehérvári őrséghez tartozott. Az itt élő szerzetesek feladatává vált 1358-tól a klarissza apácák lelki gondozása, de a városban plébánosi teendőket nem végezhettek. A kolostor, illetve a hozzátartozó terület kicsinységét jelzi az is, hogy a szerzetesek az apácák kolostorának temetőjébe temetkezhettek.

5 A templom és a kolostor jelentősége 1444 után nőtt meg, amikor a budavári, pesti és margitszigeti kolostor közül csak az óbudai maradt meg a konvenmalisnak is nevezett marianus ferencesek kezén. Ettől kezdve a provinciálisok is sokkal több időt töltöttek, illetve több ízben tartottak itt rendi közgyűléseket is. Hunyadi Mátyás és Szilágyi Erzsébet a gazdag klarissza kolostor feletti lelkipásztorkodást el akarták venni az itteni ferencesektől és átadni az obszervánsoknak, de az óbudaiaknak sikerült megtartaniuk. Pusztulása a török támadásokkal kapcsolatos, az 1526-os betöréskor úgy megsérült, hogy 1533-ban is lakhatatlan volt, majd 1541 után végleg megszűnt. A templom és kolostor helyének meghatározása szempontjából leglényegesebb 4. Bézi Mihály sírkövének rajza.