Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

H. Gyürky Katalin: A domonkos rend középkori kolostorai Budán

cék helyezkedtek el. A torony építése előtt a templom mellett, a nyugati épületszárnyon keresztül nyílt a kolostor bejárata. Itt volt a porta helye, közel a pincék utcára nyíló kijáratához, ahol a portán szolgálatot teljesítő szerzetes, heti egy napon, a koldusoknak élelmet osztott. Ennek az eseménynek leírása Humbertus de Romanistól a rend első generálisától származik.

6 Az iskola alatt, a felső pincetérben szőlőprés alapjai kerültek elő. A 15. század elején a kolostorépületen is újabb bővítéseket végeztek, a szűkös lehetőségeket kihasználva. Ebben az időben épült fel Budának új városfala. Ezen a területen a szikla peremén épült régi és a lejtőre épült új fal közé többszintes pince és föléje a keleti szárny folytatásában új épület épült, amely már a majorsághoz vezető lépcsőt egy kis kapuval zárta el. A főiskolától északra újabb telken épülhetett fel az infirmárium, azaz a kolostor kórháza. Ekkor épült a keleti szárny elé, a sziklaperemre a káptalanterem kápolnája. A szerzetesi kolostor bővítése az iskola működésével állott szoros kapcsolatban; a növendékek és a tanárok számának növekedése tette szükségessé. Az apácakolostor különálló épületei a 13. században már megépültek. Ezek vendégházak voltak és a főrangú apácák hozzátartozóinak látogatását tették lehetővé. A késő középkorra ezzel szemben az apácák vagyonának felhalmozódása, a birtokok kormányzása és a birtokokról beérkező termények, a kolostor szükségletének tárolása kívánta meg az új gazdasági épületszárnyak felépülését. A budai kolostor főiskolájának bőkezű pártfogója volt Mátyás. A kolostornak nyújtott támogatását a szokásos módon hálálták meg, nevezetesen azzal, hogy címerét (másik két adományozó címerével együtt) a kolostorudvar kútjának káváján kifaragtatták. Az épület reneszánsz díszeiből csak néhány igen egyszerű ablakkeret töredék került elő. A keretek a keleti épületszárny emeletén lehettek. 1530ban Buda első ostroma alkalmával a kolostor alatti városfal belövést kapott, a keleti épületszárny megsérült. A reneszánsz ablakkerettöredékekkel tömték el a városfal sérüléseit. Az épületszárnyból megmenthető ép padlótéglákat az ostrom után felszedték és rendben, a tervezett újjáépítéshez felkészülve elraktározták. Erre az újjáépítésre azonban 1541-ig, Buda elfoglalásáig nem került sor. Az apácák a szigetről már jóval korábban, a mohácsi csatavesztés hírére elmenekültek. A szerzetesek kolostora még a hódoltság ideje alatt teljesen elpusztult és 1686ra, Buda felszabadításának idejére a kolostort már 1,60 méter magas feltöltés rejtette el. Templomuk azonban még 1711-ig állott, s máig is állhatna, ha a budai plébánia birtoklása miatt kitört viszálykodásban a jezsuiták le nem bontották volna. JEGYZETEK 1. Feuerné Tóth Rózsa: Középkori hypocaustum a Margitszigeten. BpR XX (1963) 427-446; uő: V. István király sírja a margitszigeti domonkos apácakolostor templomában. BpR XXI (1964) 115-129; uő: A margitszigeti domonkos kolostor. BpR XXII (1971) 245. Az utolsó régészeti feltárásról ezek a tanulmányok jelentek meg. Megtalálható bennük a kolostorral foglalkozó valamennyi korábbi munka. 2. H. Gyürky, Katalin: Das mittelalterliche Dominikanerkloster in Buda. Bp., 1981. A budavári kolostor befejező feltárásának publikációja. Megtalálható benne minden korábbi tanulmány, valamint az utolsó ásatás egyes részleteinek korábbi megjelent feldolgozásai. 3. Huml, Václav: Kostel sv Klimenta na Novém Mésté prazském ve svétle historickoarcheologického vyzkumu. Archaologica Pragensia 8 (1987) 157-254. Abb. 38. Egy harmadik példája a szentély nélküli, hossznégyszög alaprajzú templomoknak Gdanskban került felszínre a Szent Miklós