Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Előszó

Előszó Ré gi adósság törlesztése mindig örömet jelent. E kötet megjelenése pedig évek óta várat magára. Éppen ezért különös öröm számomra, hogy a rövid előszóban méltathatom a hat évvel ezelőtti konferenciát. A 70-es-80-as évek gyakorlata volt, hogy az egykori Országos Műemléki Felügyelőség (ma Országos Műemlékvédelmi Hivatal, OMvH) Tudományos Osztálya évenként ún. kutatási továbbképző napokat szervezett. Ennek a sorozatnak, úgy is mondhatjuk, záró akkordja volt a Szegeden, 1988-ban megrendezett ,A középkori Magyarország koldulórendi építészetének kutatásá"-val foglalkozó konferencia. Ebben az időben már egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a 60-as évek elejétől módszeresen végzett kutatások (régészet, falkutatás) nemcsak a helyreállításra kerülő műemlékek hiteles restaurálásához nyújtanak adatokat. A magyar építészettörténet, művészettörténet is jelentős eredményekkel gazdagodott e feltárásokkal. Az új eredmények egyes korszakokról, épületcsoportokról vagy művészeti ágakról adtak új információkat. így részben bővítették, sokszor megváltoztatták az ezekről kialakult történeti képet, megfogalmazott elméleteket, részben új, addig ismeretlen területekre hívták fel a figyelmet. Ez utóbbira példa a középkori lakóházépítészet fejlődésének, tipológiájának megismerése vagy a 18-19. századi belső, dekoratív, szobafestészet napvilágra kerülése. A koldulórendi építészet témaköre az első csoportba tartozik. A téma nem új, de az utolsó kb. 20 év feltárásai sokban gazdagították, új megvilágításba helyezték ismereteinket. Az ásatások olyan, régen föld alá került kolostorok maradványait tárták fel, mint az óbudai és budavári ferences templom és kolostor, a visegrádi ferences kolostor, vagy a pécsi ferences és dominikánus kolostorok. Egyes nagyobb területeken módszeres történeti kutatás volt, mint pl. Zala és Veszprém megyében. Épületkutatások nyomán ismerhettük meg a szegedi középkori ferences kolostort és a vasvári dominikánus kolostort. És csak néhányat említettem a gazdag sorozatból. E feltárások, kutatások eredményeit közli e kötet, a nagy összefoglaló tanulmányok mellett, amelyekben a szerzők a magyarországi koldulórendi építészetet nagyobb összefüggéseiben tárgyalják. A konferencia szervezésével és az ott elhangzottak publikálásával remélem, hogy sikerül, sikerülni fog ráirányítani a figyelmet a műemlékhelyreállításokkal kapcsolatos kutatások fontosságára; arra a tényre, hogy a gyakorlati hasznuk mellett ezek a kutatások egyre nagyobb szerepet játszanak a magyar építészettörténet megismerésében és nemcsak egy-egy konkrét helyreállítás számára nélkülözheteüenek. A kötetet eredeti elképzeléseink szerint az Országos Műemlékvédelmi Hivatal és a Budapesti Történeti Múzeum közös kiadásában terveztük megjelentetni (szerk. Havassy Péter), de a technikai okok miatt elhúzódó előkészítés idején, 1992-ben, elindult az OMvH „Művészettörténet - Műemlékvédelem" sorozata, így ennek részeként adjuk közre. Szeretnénk, ha ez a sorozat egyre nagyobb számban és mind szélesebb területet felölelve, bemutatná az elkövetkezendő években a műemlékvédelemmel összefüggő tudományos eredményeket. Hokkyné Sallay Marianne