Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Vándor László: A Zala megyei ferences kolostorok kutatása

zot tartalmazó - csoport az, amelyikben több a szabadkézi rajz, árnyalások, satírozások vannak. A kisebbik, amelyikbe a Szemenyét ábrázoló alaprajz is tartozik, vonalzóval készült, satírozás nélkül, és az előzőekkel ellentétben egyes helyiségeibe magyarázó feliratok vannak elhelyezve.

49 A rajzoló a templomnál nem jelöli a szentélybeugrást, holott ez nyilvánvalóan nem gótikus csarnoktemplom, amely Magyarországon rendkívül ritka. A Keszthelyről készült (6. kép) az első csoporthoz tartozó alaprajz jelzi a tornyot, és ugyanolyan épülettípust jelez a kolostornál, azaz a nyugati oldalt csak a folyosó zárja, de itt sincs meg a szentélybeugrás, itt azonban a torony helyett a szentély déli oldalának támpillérei hiányoznak, és a templomnak egyetlen bejárata sincs feltüntetve. Véleményem szerint ezek az alaprajzok, amelyek nyilvánvalóan más célbó<l készültek, mint amilyen szempontból ma vizsgáljuk őket, csak nagy vonalakban jelzik a kolostorok szerkezetét. Ennek ellenére néhány alapvető megállapítás levonható. A marianus kolostorok sajátossága területünkön a hajón lévő három bejárat, a nyugati főbejárat, és az egymással szemben a hajóban lévő két kapu, amely a szemenyei kolostor alaprajzán látszik, Keszthelyen pedig ma is megvan. A torony a keszthelyi templomnál a kolostor felőli oldalon a szentély és a hajó szegleténél áll. Szerencsésebbek vagyunk a három obszerváns kolostor esetében. Ezek közül az egervárinak és a tárnokinak (7. kép) a temploma ma is áll, komoly részletek maradtak meg a szentgrótiból is, és az utóbbi régészeti kutatása is megtörtént. 7. A zalatárnoki kolostortemplom alaprajza (az újkori homlokzati torony nélkül).