Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Vándor László: A Zala megyei ferences kolostorok kutatása

A jelenleg sekrestyeként használt helyiség kutatása során semmi olyan részletre nem bukkantunk, amely megerősíthette volna Sági Károly azon feltevését, hogy az „Agnus Dei" sekrestye korábbi lenne a templomnál, és hogy a szentély északi falánál ugyanez lenne a helyzet. Sági Károly ugyanis azt állítja, hogy a ferences templom szentélyét a Szt. Lőrinc-kápolna alapjaira építették rá.

43 Ennek északi felmenő fala azonos a mai szentélyével, a sekrestye pedig azonos azzal az épülettel, amit a plébánosnak V. Orbán pápához küldött panasza is említ.

44 Ezen állítások ellenőrzése végett feltárást végeztem a szentélybelsőn kívül a szentély külső oldalán is. Több pontos leásattam a szűztalajig, amire az ásatási tapasztalataim alapján Sági Károlynak nem volt módja. Ugyancsak kutatószelvényt nyitottam a hajó külső oldalán is. A feltárások alapján a következőket lehetett elmondani. Sági által a Szent Lőrinc kápolna alapjainak tartott, részben a felmenő falaktól eltérő irányt mutató fal valójában a ferences templom alapozása. Semmi másról nincs szó, mint arról az általános középkori gyakorlatról, hogy a nagyjából kitűzött alapozási árkokat teljes egészében kifalazták, és ezen újból, most már pontosabban kitűzték a felmenő részeket. Az elmondottakat az alábbi megfigyelésekre alapozom: 1. Az alapozás kötőanyaga és a felmenő fal kötőanyaga nagyjából azonos. 2. Az alapozási rendellenesség nem korlátozódik a szentélyre, az a hajónál ugyanúgy megvan. 3. A Sági Károly féle feltárásnál mélyebbre hatolva a szentély alapozása mellett egy Árpád-kori temető sírjait találtam, amely mindenben megfelel a 11-13. századi templom körüli temető kritériumainak. Melléklet nélküli nyugat-kelet irányú, összekulcsolt kezű sírok, részben kővel körülpakolva, amelyek benyúltak az alapozás alá. Köztük széljelenségre utaló rendellenes pozitúrájú temetkezés. Ennek ellenőrzésére a szentély belső oldalán lefolyt kutatás alapján egyértelművé vált, hogy a temetkezések határa egybeesik a templom szentélyének falával. A szentélyfal a temető legszélső, északi sírjaira épül rá részlegesen. Mindezek alapján a következőket állítom. A Szent Lőrinc kápolna azonos a Sági Károly által 1954-55-ben feltárt rotundával.

45 Ennek a kápolnának az első említése 1247-ből van.

46 A rotundát később, a szokásos módon, nyugati irányba bővítik. A hajó nyugati felét elbontják és nyugat felé egy téglalap alakú új hajót építenek hozzá. Ez a kibővített kápolnát emlegetik 1386-ig. Ennek a temetőjének az északi határsíkján kezdték építeni a ferences templomot. Végezetül két megfigyelés. Az elbontott barokk oltár alapjában jelentős számú gótikus követ építettek be, köztük boltozati elemeket, amely jelzi az oltár építésének és a kolostor nagymértékű átépítésének egyidejűségét. A másik, hogy sajnos a G. Turco féle alaprajzon szereplő szentélyrekesztő pillérjeinek kutatása negatív eredménnyel járt. A 18. századi Festetics kripta ezeket nyomtalanul eltüntette. A zalai ferences kolostorok általános képéről A mai Zala megye területén mint az előzőekből kitűnik, hat esetleg hét ferences kolostor létezett. A történeti Zala megye területén azonban 1460-tól még két esetleg három kolostoruk is volt. A pálosok ugyanis 1442-ben az obszerváns ferenceseknek átengedték az uzsaszentléleki és kőkúti kolostoraikat. Az előzőt 1460-1548 között használták is. Tálod pálos kolostora szintén ferenceseké lett 1480-1552 között.

47 A tárgyalt hét kolostor közül négy a marianus ferencesek kezében volt. Ezek a