Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Gerő László 85 éves / Glückwunsch zum 85. Geburtstag. Horler Miklós köszöntője

Azóta is tovább dolgozik, ír, szerkeszt, ismertet és bírál, figyelemmel kíséri a szakmai közéletet, szakértői feladatokat végez, rendszeresen résztvesz az Akadémiai Bizottság munkájában, és éppoly otthonosan mozog egykori hivatala épületében, mint régen. Ezt a gazdag életpályát mindmáig a hazai és nemzetközi megbecsülés és elismerés jelei kísérték, tudományos rangok és kitüntetések formájában is. Már 1941ben műszaki doktor a Műegyetemen, 1948-tól ugyanitt egyetemi magántanár, 1955-ben a műszaki tudományok kandidátusa, majd 1977-ben doktora, 1968-ban címzetes egyetemi tanár, majd 1986-ban a bécsi Műegyetem tiszteletbeli doktora. Kitüntetéseinek sora 1956-ban a Szocialista Munkáért Érdeméremmel kezdődik, ezt követi 1959-ben az Ybl-díj I. fokozata, majd 1969-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozata. 1970-ben az Építőipar kiváló dolgozója, 1972-ben a Magyar Műemékvédelemért plakettel tüntetik ki. 1973-ban éri a nagy nemzetkőzi elismerés: a Herder-díj, és ugyanebben az évben itthon az Állami Díj. 1975-ben az Internationales Burgen Institut, amelynek keretében végzett munkájával a vártörténet nemzetközi szaktekintélye lett, Emlékérmével tünteti ki. 1976-ban, nyugalomba vonulása évében, a Munka Érdemrend arany fokozatát kapja meg. Ugyanekkor a Spanyol Várbarátok Egyesülete ezüst érdemérmével tünteti ki. 1985-ben Budapest Főváros, ahol munkásságát megkezdte, és amelyért annyitt tett, Pro Urbe díjjal fejezi ki elismerését. Ebből a vázlatos áttekintésből is kitűnik, hogy Gerő László 85 éves születésnapján kivételes egyéniséget ünneplünk. Egyéniséget a szó valódi értelmében, mert ugyanakkor, amikor egész, eddigi pályáján mindig széles közösségben és közösségért élt és dolgozott, mindig meg tudta őrizni emberi, szakmai, társadalmi, politikai, szellemi függetlenségét. Fölényes tudása és imponáló magabiztossága derűs, kedves, életvidám természettel párosul, és ezekkel a tulajdonságaival mindig el tudta érni, amit akart és mindig megbecsülést és tiszteletet tudott kelteni még azokban is, akik valamiben nem értettek egyet vele, vagy akiket O megbírált. Fölényes elenganciával viselte el, ha kellett, a megaláztatásokat is, és példát mutatott, hogyan kell nagyvonalúan felülemelkedni a kisszerűség, irigység és alantas indulatok okozta sérelmeken. Öntudatosan vállalta mindig önmagát, felfogását, korát és nézeteit, megalkuvást nem ismert, szabadságát és függetlenségét mindmáig megőrizte. Nagy tudása és gazdag életműve mellett ez a másik titka annak a széleskörű rokonszenvnek és tiszteletnek, amely övezi. Amikor most végül köszönteni szeretném Öt, és jókívánságaimat kifejezni ennek az örvendetes és szép évfordulónak alkalmábé)l, jé) kedélyét és derűs természetét ismerve, talán nem veszi rossz néven, ha az egyszeri plébános anekdotája jut eszembe, akit püspöke felköszöntvén születésnapján, azt kívánta neki, hogy a jó Isten éltesse száz esztendeig. Mire a plébános szerényen azt válaszolta: Püspökatyám, ha szabad mély tisztelettel kérnem, ne szabjunk határt a Gondviselés végtelen jé)ságának! Köszönjük meleg szeretettel Gerő Lászlónak mindazt, amit eddigi pályafutása során tett a magyar kultúra pótolhatatlan értékeinek szolgálatában, a műveket, amelyeket alkotott, a tanítást, amit tőle kaptunk, a példát, amit felmutatott, és egyelőre csak annyit kívánok, hogy tíz év múlva megint én köszönthessem Öt, amint éppen a „Műemlékvédelem" negyvennyolcadik évfolyamát szerkeszti. Horler Miklós