Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)
Hajnóczi J. Gyula: Business és műemlékvédelem
Business és műemlékvédelem HAJNÓCZI J. GYULA Szombathely ókori elődjének két jól ismert római kori lelőhelye a Járdányi Paulovits István romkert és az Iseum körzete nem sokat árulnak el Savaria urbánus arculatából. Igaz, itt is, ott is jelentős útmaradványokra leltek, tehát a közlekedésre utaló részletekre, meg városfalakra is, de mindkét hely, szinte szigetként illeszkedett a településtestbe, vallásos meg rangos ké)zépületek közé. Úgyhogy Buócz Teréziának a város római topográfiájáról írt kémyvét kell elővennünk, hogy - a Savariában szerteszét találtak alapján - képet alkothassunk arról, milyen keretek között folyt a mindennapi élet Claudius coloniájában. Ez a kép azonban nem közvetlen élményekből sarjad. Nos, osztrák üzleti vállalkozás eredményeképpen ez a kép elevenebbé vált. A város főterének a városháza felé eső sarkában, több foghíjas telek árválkodik, ahova üzletközpont létesítésére kapott ajánlatot a város. A feltétel a terület régészeti feltárása volt, amit az osztrákok el is fogadtak, és 10 millió schillinget áldoztak a kutatásokra. Az ásatások meg is történtek Sosztarics Ottó szorgos munkáját dicsérve, és mondhatni szenzácié>s eredményeket hoztak, mert insulák sora került elő, kövezett, csatornázott utcákkal, amelyeket pilléres és oszlopos „árkádok" kisérnek. Tehát zárt beépítésű ókori nagyváros látványa bontakozott ki a földtakaró alól. Ha gazdagok lennénk, ezt a szinte hektárnyi városrészletet be kellene mutatni, tigy ahogyan megtalálták. Ámde nem vagyunk azok, ami abból is kiderült, hogy a vállalkozó kiköté>tte, ha nem kap építési engedélyt az. UVATERV, Horváth László vezető tervező által elkészített tervekre, akkor az ásatás költségeit a városnak vissza kell térítenie. Ebben a helyzetben az OMvH-nak annyit sikerült elérnie, hogy előírta, miszerint 120 területet mindenképpen be kell mutatni a maradványokbéd az üzletházban. És már ez a szerény óhaj is, hónapokra akadályozta az ügy előrehaladását, mert a kijelölt felület az üzletház földszintjére vonatkozott, a legértékesebb zémára, ami az osztrákoknak nem tetszett. A problémát az jelentette, hogy a maradványok a mai szint alatt már kb. 1 m-re jelentkeztek, a római utak koronája 1,60-1,80 m mélységben. Az OMvH az egyik legattraktívabb városrészletet jelölte ki bemutatásra: két porticusokkal kísért utca T alakéi csatlakozását, amely fölött - közvetlenül a mai nívót szinte elérve - középkori lakóházak is előkerültek. A felszíni bemutatás tehát valóban a földszint kijelölt részének igénybevételét vonta maga után. Az egyeztető tárgyalások sikertelensége után az OMvH a BME Építészettörténeti és Elméleti Intézetéhez fordult, és Mezős Tamással együtt azt a szakvéleményt adtuk, hogy kompromisszum és operatív beavatkozások nélkül, az ügy a holtpontról nem mozdítható el. Az osztrákok ui. a pincetérben az előírtaknál nagyobb fel-
