Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Hadik András: Egy „várépíttető” a századfordulón: Walla József (1855-1920)

különböző pl. stilizált növényi motívumok 3) A floreális szecesszió formakincséből merítő anyag 4) A bécsi geometrikus szecesszió hatását tükröző motívumkincs. A lenyűgözően gazdag anyagból kiemelhető még a csempefalburkolat néhány változata.

24 (6., 7., 8. kép) Id. Walla 1910 körül kiválik a részvénytársaságból és 1918-ban fia gyárát is eladja az Unió Banknak egymillió aranykoronáért. Fia továbbra is névleg a gyár igazgatója. Id. Walla 1910-ben az. Orczy úton Alpárral társul egy bérházépítkezésre, de határidő-probléma miatt összevesznek és Walla kiszáll a vállalkozásból. Vörös Károly említi a főváros legnagyobb adófizetőiről szóló munkájában, hogy „Walla József cementgyáros 10, főleg zuglói ingatlannal rendelkezik, melynek birtokában 1910-re már nyugodtan kiválhatott részvénytársasággá alakított, de nevét továbbra is viselő cementgyárából."

25 1913-ban gyönyörű album jelenik meg a bécsi Schroll Kiadónál, amely a Ferenc József rend tulajdonosainak portréfotóit és röviden pályafutásukat közli köztük Walláét is. Innen tudjuk, hogy a milánói kiállításon Grand Prix-t kapott. Talán ez lehetett pályájának csúcsa. 1920-ban hal meg és Törökbálinton helyezik örök nyugalomba a családi sírboltba, felesége mellé. Egy kiváló üzletember és színvonalas iparos-iparművész pályája ér véget ekkor, mely modellértékű a dualizmuskori Magyarország polgársága és gazdasági élete szempontjából. FIárom Walla-féle épület (a két villa és a kripta) műemléki védettséget élvez.

26 Hasznos volna, ha újjáéledő régi szakmáink közé a burkolatipar is felsorakozna, az itt taglalt gyárak tapasztalatait is felhasználva a magyar építőipar régi fényének visszahctdítása céljából. JEGYZETEK 1. Mintakönyv a százarifordulóról. Eklektika és szecesszió egy cementgyár termékeinek tükrében (angolul és magyarul) Interpress Gratik 1984. 3 sz. 36-40. A felkérést Bökönyi Sándorné szerkesztőnek köszönbetem. Második publikációm: A falu múltjából - a Walla-villa volt gazdája. Törökbálinti Kurír 1990. 1. sz. 7-9. 2. „Első lapvállalataim közül kiemelkedő a „Haladás" című közlöny, amely 1892-ben négy példányban kéziratban jelent meg, s amelyet csakhamar felváltott az „Életképek", amelyet Törökbálinton szerkesztettem, s amely litografálva néha a húsz példányt is elérte." Tíz lapalapítás története. Literatúra 1929. 188-190. 3. 1900-ban németül, 1901-ben magyarul jelent meg. 4. A bejáratot keretező falmezőn feltüntetett nevek és évszámok nagy segítséget jelentenek, hogy eligazodhassunk a családi összefüggésekben. 5. Nem szerepel Wittinger könyvében. 6. Nagy vadász volt, a falusi legenda szerint a bájtokkal a villa közelébe tereltelte az apróvadat és ő a toronyból lőtt. 7. A születési hely neve németül Thein bei Leipuitz. 8. Walla Borbála (1841-1919) Walla Mária (1853-1933) a harmadik leány nevét nem ismerjük. 9. A homlokzati terv kelte 1893. május 17., a pecsét szövege: Rodolphe Ray architecte 105 Andrássy út 10. A felvételeket Walla József unokája - Magyarszéky Béla adományozta a Magyar Építészeti Múzeumnak. 11. 1865-1917 12. Budapesti Eátogatók Lapja 1894. 3. sz. 8. 13. Ohrenstein Henrik beocsini nyaralóját (Építő Ipar 1902. 127-129. Redlich pesti bérházát (Alkotmány u. 14.), ahol az irodájuk is volt, ill. a Redlich család kriptáját (Kozma u.) Alpár Ignác tervezte. 14. Vasárnapi Újság 1896. 40 sz. 671. 15. A terv kelte 1898. március 20.