Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Kubinszky Mihály: A vasúti vonalőrházak műemlékvédelme

A vasúti vonalőrházak műemlékvédelme KUBINSZKY MIHÁLY A legújabbkori műemlékvédelem sajátos objektuma a vasúti vonalőrház. A magyar vasutak legnagyobb kiterjedésük idején, az első világháború végén mintegy 23.000 km vonalat tartottak üzemben, ehhez az akkori technika szintjén - és figyelembe véve, hogy a helyi érdekű vasútvonalakon ritkábban épültek az őrházak — több, mint 10,000 vonalőrház tartozott. Ezeknek nagy részét a magyar, illetve az utódállamok vasútjai mentén ma már elbontották és a megmaradtak fennállása is veszélyeztetett. 1. A vonalőrház és funkciója A vonalőrházak a pályafenntartás szolgálati ágához tartoznak, egyúttal sorompók kezelése, kényesebb műtárgyak (alagút, híd) őrzése és felügyelete is az ide állomásított őrök feladatát képezte. (1. kép) Néhány külföldi vonalon az őrházak a 1. kép Az egykori Bécsújhely-Sopron vasút fennmaradt vonalőrháza Sopron és Ágfalva között. (Schönerer Mátyás, 1847.)