Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Vízy Lázló: A Fővárosi Bíróság épülete és a Feszty-képek

lás szervezője, és az 1880-as népszámlálással az egyéni számláló laprendszer bevezetője. A statisztika tudományos igényű művelésének egyik úttörője. Az első iparstatisztika szervezője. Az Országos Iparegyesület egyik igazgatója, később több ízben is elnöke. Tudományos munkássága jelentős. Kálmán király eltiltja a boszorkány égetést (3. kép) „A ... kép is középkori jelenet: a boszorkányégetés és Kálmán király. A háttérben a magas máglya, melyhez létra van támasztva, s egy vörös csuklyás barát ott várja a megkötözött boszorkányt, kit egy másik barát készül a máglyára fölkísérni. Kezében már a lobogó fáklya is, mellyel a máglyát felgyújtsa. De éppen megjelen Kálmán király és szigorú, tiltó mozdulattal megállítja a szomorú menetet. A boszorkány térdre omolva esdi a kegyelmet. A kép mellékalakjai: barátok és népies környezet, mely az égetésre gyűlt össze. A király mögött kísérete, (a kísértet egyik tagján, Dékány Mihály (1848-1907) miniszteri osztálytanácsos alföldi magyar típusú arczvonásait ismerjük föl), mellette apród áll, az ország czimerpajzsával. E jelenetbe a festő mély tartalmat tudott önteni, egy sötét kor fanatizmusának kifejezését. Ez a vad hév ott tükröződik vissza a fiatal szerzetes arczán. (Ehhez a művész Justh Zsigmond író arczát használta fel.) Daczosan néz a királyra, mint a ki zsákmányt ragadott el tőle. A boszorkány sem a hagyományos felfogás szerinti vén banya, hanem fiatal lány. A bűbájosság, a boszorkányság vádja, öreget, ifjat egyaránt sújthatott, s volt rá eset, hogy fiatal lány csak azért került boszorkányság vádja alá, mert téli időben szobájában szépen virítottak a virágok. A szerzetes ifjúsága szintén arra vall, hogy a gyűlölet és fanatizmus már az ifjú szívekben is tombolt." Justh Zsigmond (1863-1894): Jogi és nemzetgazdasági tanulmányait Németországban és Franciaországban végezte Reviczky bíztatására kezdett írni, írásai francia hatásra születtek. Az alföldi népéletet tanulmányozta, a falu életét és az arisztokráciát mutatta meg. Földbirtokán paraszt műkedvelőkkel maga rendezte népszínműveket és klasszikus drámákat mutattak be. Perdöntő párbaj (4. kép) „Hazai írott emlékeinkből részletesen ismerjük, hog)' mik voltak a perdöntő párbajok, az istenítélet eme kiegészítői, mikor a perlekedőknek fegyverrel kellett viadalra szállni. Pánczéltól, sisaktól védve vívott az egyik, meztelenül a másik, akinek be kellett bizonyítani, hogy övé az igazság. Legjobb pánczél és vért az igazság. A viadal színhelyére elhozták a corpus delictit is. Ha földbirtokért pörlekedtek, legalább egy talicska földet, melyet meg kellett érinteni fegyverökkel a viadal előtt és megesküdni, hogy „ez az enyém". Elhozták a halottat, s megesküdtek: „nem én gyilkoltam meg". A képen az előtéren fekete lepellel van leterítve a halott, itt tehát vér-vádért kell megvívni. A bajvívás már ádáz hévvel foly a gazdag színezetű és hatásos környezetben. A pánczélos félt egész hévvel támadja meg egy meztelen ifjú, ki nagy erővel van megfestve s mozdulatában kétségbeesett indulat. Hátul magasan ül a bíró, errébb a törvényszék tagjai. A tusakodók mellett álló leventében Szmrecsányi Miklóst, a képzőművészeti társulat titkárát, a heroldban pedig Zala György szobrászunkat ismerhetjük fel." Szmrecsányi Miklós (1854-1936): Művészettörténeti író, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat titkára. Eger műemlékeinek felkutatásával foglalkozott és számos ismertetést írt róla, valamint megírta a társulat 50 éves történetét.