Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Vízy Lázló: A Fővárosi Bíróság épülete és a Feszty-képek

lés szerint Pauler Tivadar igazságügyminiszter (1872-75 között) a Vámház körúti Sóház telket szemelte ki erre a célra. 1875 után Fabinyi Teofil igazságügy miniszter elcserélte a mostani 2975,6 négyszögöles telekre. Az új fővárosi törvénykezési palota építészeti terveit Hauszmann Alajos készítette el Jablonszky Ferenc közreműködésével. Az épület fővállalkozója Pucher József volt. Az. előirányzott 1,7 millió koronát a költségek nem érték el. Ennek az eredménynek az előzménye az volt, hogy „a palota díszítésénél a legnagyobb takarékosság volt kikötve." Hauszmann Alajos építészeti törekvését a kortárs méltatás így jellemzi: „lehetőleg nagy mértékben és jó arányok alkalmazásával óvja meg az épület emlékszerű és nyilvános jellegét". A homlokzatok közül az Alkotmány utcai és a Markó utcai középrizalitos monumentális hatású architektúrát kell kiemelnünk, míg az oldalhomlokzatok esetében az egyszerűségre törekvő mértéktartás jellemző. Az építészeti megoldások karakterét Hauszmann tanulmányai határozták meg: a bécsi és a berlini évek, valamint az olaszországi utazás. A főhomlokzatokon a kor jellegzetes „középület" stílusa: az eklektika és a német hatású „félköríves" stílus elemei mutathatók ki. A két főhomlokzat középrizalitjának fő motívuma az „arcus triumphalis", amely mindkét esetben a második emelet magasságában megismétlődik. A nagyvonalú, széles reprezentatív Alkotmány utcai homlokzat középpontját a magyar címer díszítette egykor. A közeljövő épületfelújításának feladata Magyarország címerének visszahelyezése a törvénykezés épületére. Az. előcsarnokból a díszes főlépcsőházba jutunk. Az itt alkalmazott anyagok közül a karszti kő (trieszti márvány), a csiszolt és fényezett márványoszlopok és a díszes fedésű lépcsőházi kupola acél és üveg szerkezete a gazdag építőművészed kiképzés eszközei. A Markó utcai főhomlokzat IIIII. emeletét átfogó diadalíve mögött a legdíszesebb tér: az esküdtszéki tárgyalóterem (15.75 méter széles, 12.50 méter hosszú és 9.45 méter magas). (1. kép) A falak alsó burkolata tölgyfából készült, a bútort a korszak híres cégei (Thék-, Lingel-, Schmidt- és a Thonet cég) gyártották. Mindezek mellett a kivitelezést a mértéktartás és a szigorú takarékosságra törekvés jellemezte, amint erről Hauszmann is megemlékezik, kivéve az esküdtszéki termet, ahol e szigorú takarékossági szempontot, - hogy festmények nem díszíthetik a falakat - nem érvényesítették. Hauszmann építőművészeti alkotó géniuszát a kortárs méltatásával érzékeltetjük: ,A legnagyobb nehézség, mellyel neki is mint minden modern építésznek, meg kellett küszködnie, az oszlopok megfelelő alkalmazása a polgári építőművészetben; mert oszlopot fallal párosítani mégiscsak ellentmondás. De hogy össze tudta kapcsolni a kettőt! hogy meggyőz közvetlen hatásával! s hogy elfeledteti, hogy csak hiteget. Az ő dolgaiban valóban van valami különleges, valami olyasmi, mint a nagy költő erénye: igazságból és hazugságból alkot valami harmadikat, melynek kölcsönzött léte elbűvöli az embert." Az 1891-ben megnyílt új igazságszolgáltatási bírósági épületet Szilágyi Dezső igazságügyminiszter mutatta be Ferenc Józsefnek. A liberális korszak jellemzőjeként megemlítjük, hogy a pályafutása során többnyire ellenzéki politikus volt az, aki a királyt hivatalosan végigvezette a palotában. Szilágyi Dezső (1840-1901) A poltikus, igazságügyminiszter, egyetemi tanár és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1870-ben Angliában tanulmányozta a törvénykezési szerkezetet és a bűnvádi eljárást, majd Budapesten a politika és a büntetőjog tanára lett. A politikai életben 1871-ben Deák-párti, majd a szabadelvű párt képviselője. 1877-ben kivált pártjából és az egyesült ellenzék vezéralakja lett. 1889-ben ismét a Szabadelvű Párt tagja. 1889. április 9.-1895. január 15. között igazságügyminiszter. Emlékét a budai Duna-parton tér örökíti meg.