Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)
Sisa József: A mikosdpusztai Mikos-kastély
időben keletkezett". 20 Pár sorral lejjebb így számol be építésének körülményeiről: „ős időktől fogva itt egy jókora szálas tölgyerdő s ennek közepén egy dús forrásokkal bővelkedő szép hegylejtő állott. E helyet szemelte ki néhány évvel ezelőtt b. Mikos, építendő kastélya számára. Akadályt nem ismerő kitartással és szorgalommal, roppant földhordásokkal és nagy költséggel, a soha nem látott puszta vadonban a legkellemesebb lakóhelyek egyikét varázsolta elő." 21 Gerő László, aki a két világháború között az akkori tulajdonos vendégeként többször nyaralt a kastélyban, az ott szerzett információk alapján az építkezést az 1850-es évekre teszi, és a tervezőt egy ismeretlen bécsi építész személyében jelöli meg. 22 Sőt, a könyvtárban még a kastély egy eredeti, szignálatlan tervét is látta. 23 Egy másik, hagyományon alapuló visszaemlékezés szerint Mikos Ede az ötvenes években költözött az újonnan elkészült kastélyba, a „német építőmester és olasz szakmunkások remeké "-be. 24 Könnyen meglehet, hogy a „német építőmester" német nevű bécsi építészt takar, és külföldi - akár olasz - mesteremberek közreműködése is igencsak elképzelhető. Azt már láttuk, hog)' a mindig megbízhatónak bizonyuló kataszteri térképek szerint az építkezés 1857 előtt nem történhetett meg. Ha hitelt adunk az imént idézett közléseknek - és különösebb okunk nincs bennük kételkedni -, az építkezés még az ötvenes években lezajlott. Ez az építési időt gyakorlatilag az ötvenes évek utolsó harmadára határolja be. Ezt a lehetőséget erősíti meg az is, hogy 1859. június 21-én Mikos Ede és neje 16.800 osztrák forintot vett fel a Kőszegi Takarékpénztártól. 20 (Megjegyzendő, hogy magukat még „széplaki lakosok"-nak, és nem például belsősorokei vagy mikosdi lakosoknak jelölik meg.) A viszonylag nagy összeg felvételére az - iratok tanúsága szerint - más hasonló tranzakciókba nem bocsátkozó Mikos Ede akár a sok pénzt felemésztő kastélyépítés miatt is kényszerülhetett. Mindent összegezve elég nagy biztonsággal állítható, hogy a Mikos-kastély bécsi építész terve alapján az 1850-es évek végén épült. A változatos tömegű és mozgalmas körvonalú épület domboldalba vágott területen áll, alaprajza szabálytalan L alakú. Két egyformán hangsúlyos és gazdagon kialakított homlokzata eltér egymástól. A keleti főszárny homlokzatán kétemeletes, toronyba átmenő középrizalit dominál, amelyhez támpilléres, csúcsíves kocsialáhajtó csatlakozik. A kocsialáhajtón áttc'irt kőmellvédes erkély található, a mellvédes tornyot egy-egy lőréses tornyocskában végződő falpillér fogja keretbe. A főszárnyhoz, folytatólagosan alacsonyabb és kissé hátralépő mellékszárny kapcsolódik. A déli homlokzat meghatározó eleme a két lépcsőzetes oromzatú, kétemeletes oldalrizalit. Az egyiket falpillérfejezetből kinövő vaskos konzolon ülő, kőrácsos erkély, a másikat lapos zárterkély gazdagítja. A mikosdpusztai kastély a közép-európai romantikus-historizáló építészet jellegzetes alkotása. Egyrészt magán viseli a „castellated" modor néhány sajátosságát, elsősorban az. imént leírt keleti homlokzaton, de ugyanakkor a déli oldalon a „cottage"-építészetre jellemző (jóllehet közép-európai ihletésre lépcsőzetes formájú) oromzatos kialakítást, valamint a mindkét modorral együtt járó szögletes „Tudor" szemöldökpárkányokat. Az imént említett irányzatok, mint ahogy a nevük is jelzi, az angol építészetből indultak ki. A szigetországban a 18. század második felében fokozódó érdeklődéssel fordultak a középkori várépítészet felé, és stílusát, elemeit felélesztették. 26 Ezek a naiv és festői formák az 1830-as, és főleg az 1840-es években válnak divatossá a közép-európai térségben, akkor, amikor Angliában már ritkán alkalmazzák őket. A „castellated"-hez képest újabb keletű a „cottage "-modor, ez. a szigetországban a 19. század elejétől terjed el. Régiónkban mindkét irányzat leginkább a kastély- és a villa-építészetben jelentkezik. 27 A jelen tanulmányhoz egy külföldi épület, a wesztfáliai Herdringenben álló
