Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Vukov Konstantin: Kelet-Magyarország és Kárpátalja egyházi faépítészetének kapcsolatai

A lovasi római katolikus templom helyreállítása SCHŐNERNÉ PUSZTAI ILONA A Balaton északi partján fűzérként sorakoznak - Szigligettől Fűzfő-Márnáig - a kis középkori templomok és templomromok. Kevés kivétellel közös sajátosságuk a keletek, egyeneszáródású, boltozott szentély, kisméretű téglalap alaprajzú hajó, amelyet fafödém vagy nyitott tetőszerkezet fedett, továbbá az, hogy zömében a 13. század második felében épültek. Legtöbbjük kevés egyedi műemléki értékkel bír, összességükben azonban történetijelentőségük igen nagy, mivel hű képet ad a terület sűrű középkori beépítéséről, továbbá e kor falusi templomépítészeti formáiról. E templomsor egyik tagja Lovas község kis plébániatemploma, melynek középkori eredete csak a közelmúltban vált bizonyossá. A nyolcvanas évek elején az egyhajós, egyenes szentélyzáródású templomot felül oromfal nélküli kontyolt tető zárta eternitpala fedéssel. A hajó déli oldalán két nagyméretű neoromán ablakpár biztosította a bevilágítást, egyszeres, fix üvegezésű, acél nyílászáró szerkezettel. A szentélyhez déli oldalon lapos, fémlemez fedésű, négyzet alaprajzú sekrestye tapadt, ugyancsak fémszerkezetű ablakkal. A hajó nyugati oldalán háromszintes karcsú torony áll. Nyolc-cikkelyes, fémfedésű sisakja, felső szintjének páros ablakai, párkányprofiljai és egész tömegének aránya egyértelműen század eleji eredetre utalt. (1. kép) A toronyalj egyben a templom szélfogó előtere is. A templomtérbe nyugatról egyenes záródású barokk, kőkerettel szegélyezett ajtón át lehet bejutni. A szentély dongaboltozatta] fedett, a hajót ezidőben olajmázolása, borított fafödém zárta le. A hajó nyugati végében kisméretű fakarzat állt, századfordulói, festett mellvéddel. A hajó falait mintás szegéllyel ellátott, kőosztást utánzó falfestés, a szentély falfelületeit drapériás-csillagos kifestés borította. A szentély egyetlen nyílása a borított ácstokos sekrestyeajtó volt. A keleti fal előtt kis, provinciális barokk faoltár állt, a falra akasztott, átfestett oltárképpel. (2. kép) A hajóban 18. századi szószék és padsorok voltak. A padlót cementlap burkolat fedte. Az összképhez hozzátartozott a templomkertet körülvevő kő támfalas, 20. század eleji kovácsoltvas kerítés. Bár a szentély kialakításából és a belső tér arányából következtetni lehetett a középkori eredetre, összességében mind a templombelső, mind a külső homlokzatok csekély értéket mutattak. Az épületnek műemléki védettsége nem volt, az ismert irodalom szerint 1754-ben épült. A nyolcvanas évek második felére a lovasi templom műszaki állapota olymértékben megromlott, hogy szükségessé vált teljes külső-belső felújítása. Elsősorban a templom fedélszéke és fafödémé került olyan állapotba, hogy teljes cseréjét