Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Vukov Konstantin: Kelet-Magyarország és Kárpátalja egyházi faépítészetének kapcsolatai

Mennyezete a máramarosi román fatemplomokhoz hasonlóan jellegzetes, hevedergerendákkal tagolt donga. Sok esetben csak a szentély, vagy csak a hajó ilyen mennyezetű. Nyugatabbra egyre ritkább a fadongás megoldás, pl. a Bártfa környékén levő hervartói fatemplomé,

3 Lengyelországban már csak sík mennyezetekkel találkozunk. (3. kép) A gótikus jellegű kárpátaljai fatemplomok szép, meredek tetősíkjaiból bújnak ki az impozáns tornyok. (4. kép) A torony szerkezete vázas jellegű: a toronytörzset alkotó oszlopok a templom előcsarnokának födémére ülnek. A torony súlyának födémgerendákra való terhelése kedvezőtlen igénybevételeket ébresztő, ellentmondásos, de jól megoldható szerkesztés. Ezzel szemben a felvidéki és a lengyel fatemplomok toronyoszlopai a gerendarácsos alapig lemennek, terpesztett lábként. (5. kép) Kárpátalján a templombeosztás keleti rendjével magyarázhatjuk a szerkezeti kiváltást, a hajó (naosz) hátsó elkerített részében az ún. nők temploma alakulhatott ki a torony alatt. A naoszhoz még egy nartexnek megfelelő tornácos előcsarnok is gyakran csatlakozik. A külső tömegformálás egységét az ereszekkel gazdagított tetősík összefogó ereje teremti meg, az anyaghasználat egysége mellett. A bejárati tornác és a fölötte csak formai szerepet játszó, gazdagon faragott törpegaléria a falusi ácsok találékony díszítőkedvét dicséri. 4. kép Sándorfalva fatemploma, a kárpálaljai gótizáló típus példája