Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Adrian Andrei Rusu: A hátszegi kerület középkori templomai 1700-ig

A hátszegi kerület középkori templomai 1700-ig ADRIAN ANDREI RUSU A következőkben a román történetírásban gyakran tárgyalt kutatási témáról lesz szó. Ennek kezdetét Virgil Vátásianunak

1 a két világháború között megjelent vaskos tanulmánya jelentette. Ezt követően a résztanulmányok sokasága foglalkozott e műemlékekkel, különböző kritériumok (földrajzi, kronologikus, tipológiai)

2 szerint csoportosítva őket. Az újraértékelések terén előrehaladást csak új információk felkutatása jelenthetett. Ez új szemléletmód is volt egyben, amely ismert vagy teljesen elpusztult templomok régészeti ásatásainak eredményeit vagy levéltári forrásokat használt fel. Az így meghatározott objektumok száma csaknem háromszorosa az eredetileg ismerteknek. Az eltűnt, de azonosított templomok sora kibővült a Máláie§ti-i (Malajesd), Cerna-i (Negou, Nyegojlunka), Ráchitova-i (Reketyefálva), Náláu-i (Nalác), Vád-i (Nalácvád), Galaü-i (Galac), Cîrned-i (Kernyesd) templomokkal. Az építészeti megfigyelések új adatokkal gazdagították az Ostrov-i (Nagyosztró), Pesteana-i (Nagypestény) és a Sálasu de Sus-i (Felsőszálláspatak) templomokról való ismereteinket és ez figyelmeztet egyes, a kutatók által kevésbé szemügyre vett templomokra: Unciuc (Uncsukfalva), Rusor (Rusor), Riu Alb (Fehérvíz), MäCesti (Závoiu, Macesd), Parosi (Páros), Coroie§ti (Korojesd), stb. is. Véleményünk szerint a téma újabb analízist igényel, nem csupán művészettörténeti szemszögből. E tanulmány tehát nem csak azt tartalmazza, ami művészi kvalitással bír, hanem azt is, amit úgy nevezhetnénk, hogy társadalmi termék. A szakrális hely ezen világában egyes kiváló alkotások előtérbe kerülnek, mások pedig homályban maradnak. A terminológia. A régi hátszegi templomok alapítási „emléktábláin" nem találunk egyetlen szláv kifejezést sem, amely megnevezné a kultikus helyet. Kivételes esetekben is csak latin terminológiát használnak: az „ecclesia" vagy a „capella" megnevezéseket. A katolikus szokásnak megfelelően ezek között tartalmi különbség van.

3 Az. első latin terminus használata 1411-ből való: egy, a helyi hatóságok által kibocsátott oklevél, pontosabban esküdt kenézek bírósági határozata tartalmazza.

4 Sajnos nem tudjuk, hogy milyen volt a Riu de Bárbat-i (Borbátvíz) Szent Miklós tiszteletére épült templom, amelyről az említett oklevél szól. A Máceu-Plopi- (Macsó, Plop) (1467)

5 és a Fárcádinu de Sus-i (Fárcádin, Felsőfarkadin) (1538)6 ortodox templomok fakápolnák voltak, és így is említik őket. 1500 után viszont a Grádi§te-i (Sarmizegutsa, Várhely) templomban (ecclesia) római kőfeliratokat említenek,^ ez tehát kőépítmény volt. A ma ismert néhány példa arra enged következtetni, hogy az „ecclesia" kifejezés a 15-16. században kőépítményt je-