Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

M. Kozák Éva: A nagygeresdi rk. templom

tokát nem nyertünk. A templom környezete erősen beépült, utak, házak telkei veszik körül. Az itt folyó munkálatok során a körítőfal megsemmisült. A templom építéstörténete Nyugat-Dunántúlon Vas és Zala megyében a tatár pusztítás utáni időkben is a falusi templomok késő román stílusban épültek. A templomok alaprajzi elrendezésükben folytatják a román kori hagyományokat a 13. században. Ezt már számos eddig feltárt, kutatott templom példája mutatja. A jellegzetes vasi és zalai templomokkal a nagygeresdi templom tart kapcsolatot, de több architektonikus díszítésforma pl. a külső lizénadíszítés, a belső vakárkádok alkalmazása ezen az épületen nem találhatók meg. A templom téglalap alaprajzú hajójához, annak szélességével csaknem azonos szélességű szentély csatlakozott.

31 A szentély boltozott, a hajó síkmennyezetes volt. Méreteit tekintve a nagysága a középméretű falusi templomoknak felel meg.

32 A templom alapozása eltér a jellegzetes vasi és zalai templomokétól. Az alap és a lábazat is kőből készült. Az ablakkönyöklő magasságig főleg a kő dominál, de e felett a téglafalazás jellemző. A rendelkezésre álló építőanyag szabta meg a kialakított falazatot. A déli homlokzat tölcséres ablakai kívül csúcsos zárást kaptak. A megmaradt eredeti küszöb, a kaputimpanon keret maradványa mutatja, hogy a román kori bejárat a déli oldalról nyílt. A belső térben gótikus vonás a csúcsíves zárású, tagolt diadalív. A téglapárkány a tárgyalt típusú templomoknál díszes, itt lefaragva került elő. A nyugati homlokzatot zárta a toronykarzat, amelynek maradványait a régészeti feltárás és falkutatás hozta felszínre. Megállapítható, hogy a templommal egyidőben épült. Láthatjuk a fentiekből, hogy a román kori templomon a gótikus vonások is feltűnnek, és ez jellemző a késő román vasi és zalai templomokra. A stílusjegyek alapján a templom építését a 13. század második negyedére helyezhetjük. Az építtetője valószínűleg a Geresdi-család. A 14. század folyamán Zsunyageresd, 15. században Jánosgeresd, Kisgeresd neve szerepel az okleveles emlékanyagban. A megerősödött család egyes tagjai új falut alapítottak, de feltehetően továbbra is ezt a templomot használták. A templom tömegében a gótikus stílusban végzett építkezések változást nem okoztak. Újabb részletekkel gazdagították a belső teret az ülőfülke, a szentségház, és a szószék építésével. Új bejárat kialakítása a nyugati oldalon, és a déli bejárat átépítése 15. század végi építkezésre utal, az előbbi részletek 14. századiak. A templom gazdag kifestésé is 14-15. századi. Az evangélikusok idején ismét építkeznek a templomon, nyilván erre a liturgiái változások is ösztönöztek. A hajó nyugati végében lévő karzatot átépítették. A középkori színes falképeket átfestve, a külső- és belső falfelületek fehér meszelést kaptak. A kor ízlésének megfelelően késő reneszánsz motívumokat használó díszítő festést alkalmaztak. A hangsúlyosabb építészeti részleteket fekete alapszínű kvadratikus keretfestéssel emelték ki. Több helyen szövegrészleteket helyeztek el. A templom külső részén is feltártunk díszítőfestést és feliratot. Az evangélikusoktól való visszafoglalást követően, a templom nagyon romos állapotú lehetett, de csak 1755-ben került sor restaurálására. Ez az építkezés erősen megváltoztatta a régi templomot. Nagyjából a kutatást megelőző állapotát mutatta az épületnek. Jelen dolgozatot előzetes közlésnek szántuk. A többrétegű teljes falképanyag feltárása után szeretnénk teljesebb képet adni az értékes dunántúli műemlékről.

33