Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Valter Ilona: „Népi” építészeti emlék a román korból: a dobronhegyi Ilona kápolna

bemutattuk. 34 A döröskei (Vas megye) Szent Jakab apostol tiszteletére szentelt ká­polna külső falán 1991-ben végzett falkutatást Hajmási Erika. A hajófalon körben, szabályos rendszerben megtalálta a lefaragott lapos lizénák nyomát. Három ro­mán kori ablak és a román kori kapu került elő a déli hajófalon. 35 Lapos lizénák díszítik a búcsúszentlászlói barokk ferences templom nyugati vé­gében megmaradt román kori kápolna szentély- és hajófalát, és a lizénák közében nyílnak a szentély ablakai, valamint a déli hajó három román kori ablaka. A lizé­nák a tagolt lábazatból indultak és felül a díszes, ívsoros párkányig tartottak. 36 Ez az eredeti elrendezés, azonban Dobronhegyen, Szompácson, Döröskén, Boncod­földén nem maradt meg. A román kori templomok déli hajófalát általában három rézsűs, félköríves ab­lak világította. így van ez Búcsúszentlászlón, így volt Döröskén. Lehetséges, hogy Szompácson is, itt azonban nem maradt meg az eredeti román fal. A kehidai ká­polna déli falát csak két kisméretű ablak világítja. Teljesen egyedülálló, hogy a dé­li hajófalban csak egy ablak legyen. Dobronhegyen úgy tűnik, csak egy ablak volt, és ez csak a templom kis méretével magyarázható. A hajóhoz képest nagyméretű szentélyt viszont két félköríves ablak világította. A templom belsejében a hajófalak belső oldalában csúcsíves falifülkét talál­tunk, az északi oldalon kettőt, a délin négyet. Az e csoporthoz tartozó templomok belső falát több esetben díszítik fali fülkék. Lábazatig, padlóig leérő, csúcsíves fali­fülkéket találunk Zalalövő-Zalamindszenten, Oriszentpéterén, az északi és déli hajófalban 37 , Hegyhátszentjakabon a déli hajófalban 38 . A dobronhegyi falifülkék nem laposak, a falba félkörösen mélyedők. Ehhez hasonló fali fülkéket a bagodi vitenyéd-szentpáli romos, de a 13. század közepén épült körtemplom északi hajó­falában láthatunk. 39 A felsoroltak alapján joggal tarthatjuk a dobronhegyi, eredetileg Szent Miklós tiszteletére szentelt kis templomot e téglatemplomokat építő műhely alkotásának. Stílusjegyei alapján a 13. század közepe táján (1260 körül) épülhetett. Mindent megtalálunk rajta, ami e korszak falusi templomainak sajátja: a torony, hajó, szen­tély hármas egységét, a lizénákat, ablakokat, fali fülkéket, de mindent kicsiben, és mindennek van valami sajátosan népies íze. Ezért neveztük ezt a kis épületet ro­mán kori „népi" műemléknek. A téglatemplomok legnagyobb része kegyúri templom volt. A Vas és Zala me­gyében különösen nagyszámú, a 13. század elejétől kialakuló kis- és középnemesi réteg volt e templomok építtető kegyura. Vajon a dobronhegyi templomot is ilyen kegyúri templomnak tekinthetjük? Mint láttuk, a falu 1271-ig királynői birtok volt, és ekkor kapta szolgálatai jutalmá­ul a Nádasdy Darabos család egyik ősének számító Itemér fia Imre. A téglatemp­lomokat vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a templomok nagysága, díszítettsége nagymértékben függ az építtető kegyúr anyagi helyzetétől. A nagyobb, díszesebb templomokat (Magyarszecsőd, Salomvár) a középnemesi réteghez tartozó kegyu­rak építtették. Itemér fia Imre nagy birtokszerző volt. 1271-ben már jelentős bir­toktesttel rendelkezett, gazdag volt. E kicsinyke, szerény épület építtetője minden bizonnyal nem Itemér fia Imre volt, hiszen úgy tűnik, az már az ő birtoklása előtt felépült, akkor, amikor a falu még királynői birtok volt. Feltehetően a faluközösség építtette magának kereszte­lő és eskető plébániatemplomnak. E közösség, e falu igen kicsi lehetett, hiszen a 16m 2 belső terű hajóba legfeljebb 20 ember fért be, jó szorosan. Igazi falusi templom tehát e kis épület, amely ma is szolgálja a török idők után néhány kilométerrel arrébb települt falu lakóit. Ma is miséznek benne annak el­lenére, hogy a legújabb időkben a falu közepén felépült a modern párja.

Next

/
Thumbnails
Contents