Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Leonardo Villena: A várak születése, fénykoruk és hanyatlásuk Spanyolországban

5. kép A Spanyolországban jelenleg álló várak és tornyok száma kortól kezdve számos megerősített település, „Castrum" létesült. A várakon és önálló tornyokon kívül ezen a vidéken megjelenik a bizonyos védelemmel ellátott vidéki kúria sajátos típusa, a „pazo". Sajátos vidék az északi tengerpart is, ahová a hispán-gót nemesek menekültek az arab beözönlés elől. Innen indult ki a félsziget visszahódítása, amihez támaszpontul egy sor tornyot használtak. Ezek védelmezték a déli völgyeket. Amikor a hadszíntér dél felé távolodott, e katonai tornyok a nemesurak lakhelyévé alakultak át. Mivel e vidéket magas hegylánc választja el a félsziget többi részétől, az egymást követő hódítók valójában sohasem szállták meg. A mezőgazdasági termelés fellendülésével egyre több parasztgazda és földbirtokos épített lakótornyot, s ez a szokás évszázadokon keresztül fennmaradt. A várak tehát feleslegessé váltak, a tornyok azonban mindenfelé elteijedtek és fontos szerepet töltöttek be az uraságok közötti perpatverokban és pártharcokban. Sok ilyen torony mindmáig önállóan fennmaradt, míg mások idővel nagyobb építmények részévé váltak. A katalánok által elfoglalt Levante tartomány gazdasági és politikai struktúráját tulajdonképpen a hódítóknak köszönheti. A tornyokban is bővelkedő vidék leggyakoribb helyneve „Castellón". Az Ebro folyó medencéjében (Riója és Aragónia) a kezdetleges, román stílusú várak fontos szerepet játszanak a „reconquistában"; itt egyidejűleg léteznek a királyi várak és a lovagrendek korán megjelenő várai. Később nagyon fontos várak épülnek, néhányuk, mint például a Biel-i, nagy lakótoronnyal, amely szemmel láthatóan magán viseli a francia „donjon"-ok hatását. E vidék tornyokban is bővelkedik. Szinte kizárólagos helységnevei: Castiel, Castilleja és Castejón.