Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)
Feld István – Szekér György: A sárospataki Vörös-torony építéstörténetének vázlata
zett erődítményt - a Palóczi-család egyik ágának castallumát, amely az 1528. évi harcok során pusztult el - Patak északi, egykor Héce nevű részén fedezte fel. Maradványainak feltárását ennek alapján Danke» Katalin 1987-ben kezdte meg. 15 Olyan középkori írott adatot ugyan nem sikerült találnia, amely a Vörös-toronyra lett volna vonatkoztathatc>, de nem foglalkozott behaté)bban a Pálócziak 1500 körüli családtörténetével vagy Perényi Péter 1528 utáni működésével sem. A torony néhány késő gótikus nyíláskerete pontosabb datálására érthető módon nem vállalkozott, de megelégedett azzal is, hogy megerősítette Varjú korábbi vélekedését: a pinceszint többágú, lőrései torkolatába épített talpgerendák, a lőporfüst elvezetését szolgálé) kürtők valé)ban szakállas puskák használatára utalnak. Arra tehát már nem tért ki, mikor, hol, milyen történeti körülmények között jelentek meg a hasonló védelmi rendszerek. így érthető végkövetkeztetése: „egyaránt feltételezhetjük, hogy még a Pálócziak építtetik a 15. század végén vagy a 16. század elején, vagy azt, hogy Perényi Péter 1530-34-ben építteti." Az uté)bbi évben kezdte meg ugyanis a főúr a város fallal való kémilvételét. 10 Détshy további, 1970 és 1987 között megjelent munkái viszont meglepő módon „visszalépést" mutatnak az uté)bbi, több lehetőséget is nyitva hagyó álláspontjához képest. Ez részben abból ack')hatott, hogy forrásfeltáró munkája folytatása során az a meggyőződés alakult ki benne, hogy 1527 és 1534 között Perényi Péter személyes ke>rülményei kizárják a Vörös-torony általa történő építtetését vagy átépíttetését. Ugyanerre az eredményre jutott egyébként másirányú kutatásai révén Szűcs Jenő is. 1 ' Mivel ugyanekkor - a valószínűleg nem eléggé alapos helyszíni megfigyelések és a pontatlan alaprajzi felmérések alapján - Détshy még étgy vélte, a városfalak nem alkalmazkodnak a toronyhoz, betakarnak lőréseibe, kézenfekvőnek tűnt a következtetés: a torony emelése a Pálé)cziaknak köszönhető, akiknek 16. század eleji pataki építtetői tevékenységére utalnak is közvetett adatok. További bizonyítékokra azonban nem sikerült szert tennie a jeles kutatónak, azt a feltevését, hogy ezen, csak lőrésekkel áttört homlokzatokkal, belül fafödémes szintekkel, csupán erődítményként elképzelt toronyforma 1500 körül különösebben kedvelt lett volna Közép-Európában, a felsorolt heterogén példák kevéssé látszanak alátámasztani. 18 Bizonyára a reneszánsz, faragványok Détshy által elvégzett újabb stíluselemzéséből adé)dott, hogy írásaiból nem derül ki mindig egyértelműen, vajon véleménye szerint 1534-1537 kőzött lezajlott-e a torony feltételezett reneszánsz átépítése, lombard jellegű ablakokkal, ajtókkal, kandallókkal, egyszerűbb illetve gyámköves boltozatokkal való gazdagítása, vagy még 1540 körül is dolgoztak a tornyon? Wese, lundi érsek jelentése mindenesetre arra utal, hogy Perényi Péter 1537 végén már itt rezideált! A déli „kerti kaput" és a II. emelet számos külső és belső keretezését, sőt, talán a főkaput is Détshy nem az első építési szakaszbéd eredeztette. A mai belső lépcsők sz.abálytalanságaibé)l arra következtetett, hogy az épület a 17. század közepéig csak külső feljáróval rendelkezett. Az északi homlokzathoz támaszkodó, ránk csupán alsó csonkjában maradt hatalmas pillér hordta volna ezt, a II. emelet beugrásához vezető lépcsőt, az itt kiásott balusztei bábok ennek mellvédjéhez tartozhattak véleménye szerint. 19 Détshy különösen behaté)an foglalkozott a pataki reneszánsz építőmesterekre vonatkozé) adatok összegyűjtésével. A várépítkezéseken a legtovább dolgozó Alexander Vedaniról adott értékelése sokat változott az idők folyamán. Míg először nehezen tudta elfogadni, hogy a fiatal kőműves jelentősebb szerepet játszott volna az építkezések irányításában, újabban már elismeri, hogy a munkák „egyik vezetője, fundálója, tervezője is lehetett." 20 Vele szemben Bonifacius Wolgemuth csupán néhány évig működhetett Patakon, s az építkezések kezdetén éppúgy nem
