Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Feld István – Szekér György: A sárospataki Vörös-torony építéstörténetének vázlata

latos kritikai észrevételeket Sárospatak korai történelének legkiválóbb kutaté)ja, Détshy Mihály foglalta egységes rendszerbe. Az ókori auktorok műfordítójaként, a közép- és az újkori levéltári források feltárójaként, építészettörténészként és műemlékhelyreállítóként egyaránt kiemelkedő építész az 1950-es évek végétől kisebb megszakításokkal - egészen nyugdíjbavonulásáig irányította a pataki várban folyé) műemléki munkákat. Nem csupán a kivitelezési munkák során tett megfigyeléseit tette közzé - bár kifejezett falkutatást nem végzett, s így a várudvart körülölelő palotaszárnyak pontosabb építéstörténete, az itt volt, illetve ma is meglévő reneszánsz, kőfaragványok többségének kronolé>giai helyzete sajnos nem ismert

13 - hanem számos tanulmányában szinte a várra vonatkozé) teljes levéltári forrásanyagot is feldolgozta, egyedülálló helyzetet teremtve ezzel a magyarországi kutatásban.

14 1966-ban megjelent első jelentős munkájában a korai oklevelek elemzésével bebizonyította, hogy István ifjabb király 1262-ben említett vára nem a mai Sárospatak területén keresendő, hanem az újhelyi várral azonos. Az. első, egy 1465-ben kelt királyi engedély alapján, korábbi udvarház felhasználásával felépített kifeje-