Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - Román kori XII. századi előcsarnok és kolostor

21. rajz XIII. századi kapubejárat a nyugati végfalon, alaprajz, nézet. ban. A feltárt kerengófalak későbbiek; a déli kerengófal alatt sírok fekszenek amelyek a nagy templom megépülése után kerültek ide. A keleti árkádos kerengőfalban másod­lagosan beépítve még gótikus kövek is szerepelnek. Fa karzatos konstrucióira utaló cö­löplyukakat nem találtunk A XIII. században további kolostor épületek csak a nyugati oldalon állhattak: erre utalásokat is kapunk. A XV. század végén, az észak szárnyon azokat a helyiségeket he­lyezték el, amelyet a nyugati oldal helyiségeinek lebontásával pótolni kellett. Ezek a re­fektórium és a konyha. Már utaltunk arra. hogy a nyugati oldalon épült a korai kolostor. Jóminóségű, szépen fa­lazott épület lehetett; egy fal maradványát a gótikus építkezéseknél fel tudták használni. A kolostor - előcsarnok észak falához épült - nyugati zárófala több tényre hívja fel a figyelmet. A nyugati zárófal erősen kugró padkával épült. Ez a padkakképzés észa­kon a korai kolostor falmaradványáig, déli részen a korábbi bejáratig tart. A nyugati végfalon két bejárat látható. A délebbre eső korábbi kaput befalazott állapotában talál­tunk meg. E bejárat, építésekor nem igazodott az udvar kvadratikus kalaktásához. Nem a folyosóba irányított a kapu, nem is a késógótikus folyosórendszerhez igazították. A kapu 150 cm széles, a küszöböt vörös márvány felhasználásával készítették (+33,5 cm). (21. rajz) Az északabbra eső kapunál megfigyelhettük hogy a terep feltöltésekor a XV. században az alap kugrása jóval a szint alá került. A bejárat gótikus szárköveit a felmenő falba vágták bele. Tehát a XV. század utolsó negyedében kalaktott gótikus be­járat, korábbi román falazatba épült bele. (76. kép) Az 1987-ben folytatott kutatások eredményei igazolták azon feltevéseinket, hogy a XIII. századi kolostor másik szárnya a nyugati oldalon helyezkedett el. A nyugati olda­lon átlagban 60-80 cm magas, kevés kóhulladékot és némi XIV-XV. századi leletanyagot tartalmazó törmelékdombot bontottunk le. Faragott követ egyáltalán nem találtunk. A szintkutatás nyomán a nyugati traktuson, az udvarrészen a járószintet a XII-XIII. száza-, di nívóra állítottuk vissza. A nyugati kerengófolyosóból nyíló déli bejárathoz tartozott e

Next

/
Thumbnails
Contents