Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - Román kori XII. századi előcsarnok és kolostor

nyugati oldalánál korai kolostor működött. A templom felépítése után fogtak a román kolostor keleti szárnyának kiépítéséhez, amely az északi oldalon kapott elhelyezést. A kolostor keleti traktusának, délnyugati szöglete csupán a templom 100 cm széles falazatának szélességével csatlakozik a kereszthajó északkeleti sarkához. A traktus délkeleti szöglete egyvonalba esik a főszentély négyzetének külső keleti síkjával. Ez a megoldás szándékos volt. (3-4. rajz) A feltárt keleti traktus kívül 36 m hosszú és 7,4 m széles, a falszélesség 90 cm. A falak átlagban 80-170 cm magasságig maradtak meg. Ez a magasság több helyen a gótikus átépítés mértékét is magába foglalja. A keleti épületszárny két egyboltszakaszos, és két kétboltszakaszos helyiségből épül fel. Középtájon emelkedett ki a homlokzatból az egyenes szentélyzárású és téglalapformájú hajójú, később odaépített kápolna. A keleti szárny, mint minden kolostorban a világiak elől elzárt épületszárny. A régészeti kutatások tanúsága szerint, a keleti épület alaprajzában és a felmenő falak egy részében még a XIII. századi román kolostor maradványait őrizte meg. A teljes kolostor feltárásának ismeretében elmondhatjuk, hogy a XV. század utolsó negyedében végzett építkezések során történik a román kolostor átalakítása. A lebontott épületköveket, faragott részleteket a keleti szárny falaiba, az épülő új északi kolostor-szárnyba és a kápolna építéséhez használják fel, - helyenként nemcsak falazó anyagként, de új építészeti részletek kiképzésére is. A keleti traktus durván megmunkált kövekből épült ki, román kori falazatába római tetőfedőket építettek be. A sarkokon a bejáratoknál keménymészkó kvádereket alkalmaztak. A fontosabb építészeti részletek kiképzése ugyanolyan jóminóségű kőfaragómunka, mint az apátsági templom szobrászati részletei. A díszítéséhez vörösmárványt is felhasználtak; a kolostor falazatában másodlagos beépítésben vörösmárvány faragott részlet is szerepel. A keleti traktus helyiségeit a hagyományos sorrendben alakították ki. A szentély melletti szabálytalan négyszögű formájú, 5,65x5,6x5,3x5,6 m-es szoba volt a sekrestye. A román kori padlóból, - akárcsak a többi helyiségben -, semmi sem maradt fent. A helyiség falai átlagban 150 cm magasan állnak de a keleti- és nyugati oldalon nagyobb kiromlások láthatók. A falazatban nagy számban szerepelnek a római tetófedócserepek. A keleti oldal nagy sérülését az okozta, hogy ide zuhant a főszentély egy falszakasza. Ezt falmaradvány és díszes oszlopfő is jelzi. (36. kő) A helyiséget belül laza, köves talaj fedte, alatta a XVI. századi téglaboltozat bezuhant maradványa látszott. A XVI. századi járószint felett barna tömörebb talaj feküdt. A helyiség keleti falán, eredeti helyén megmaradt egy román ablak könyöklője, mely a templommal egyező keménymészkőből készült (18. rajz). A könyöklőn lefaragás nyoma és téglakitöltés látható. Itt egy ép tégla is megmaradt (mérete: 32x14x6 cm). A sekrestye északkeleti, illetve délnyugati szögletében helyükön láthatók a boltozatot tartó gyámkövek A délnyugati szögletben lévő konzol egyszerű kiképzésű, román keménymészkő lábazatból faragták át. A másik konzolt szintén lábazatból alakították ki, de erre alul háromleveles növényi motívumot faragtak A konzolokon a borda indítása is megfigyelhető, de csak falba illeszkedő hátsó oldala maradt meg. (70-71. kép) A kolostor kutatása során a törmelékben több, a visszaépítéshez adatot szolgáltató bordarészlet előkerült. A gótikus kolostor konyhájának törmelékében a boltozatot felül záró díszes, faragott követ is megtaláltuk. A négy összefutó, négyzetes profilú borda központjában tárcsás záróelem található. Karéjos levélkoszorú keretben, - ahol a levelek erezetét gyémántmetszéses díszítés jelzi - az áldó kéz az Atyaisten jelképe. (64. kő) A zárókő témája utal arra, hogy helye fontos egyházi építményben volt. A személyek jel-