Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - A XIII. század eleji apátsági templom
járószint alatt, egy gödörben találtuk meg. A legszebb faragványok egymás mellé fektetve szorosan hevertek. A XV1II-XIX. században valaki elrejtette ezeket a további pusztítás elöl, vagy továbbszállítás céljából. A déli oldalon ezt a jelenséget már megfigyeltük, - de a szentélytói délkeletre is találtunk egy ilyen kódepót, amelyben a szentély rangos kövei feküdtek. (42. kép) A kapu a nyílástól kifelé tágult. A bejárat háromlépcsős bélletének konkáv sarkaiban oldalanként egy-egy pár oszlop állt, minden felületi díszítés nélkül. Az oszlopokat váltotta a bélletben a két-két falhasáb. A belső hasáb méretben rekonstruálható, de felületi díszítése és fejezete ismeretlen. A másik pár hasáb szögletén, egymás felett két-két alakos figurát faragtak ki. (1-4. kép) Az oszlopokat és hasábokat záró oszlopfők közül, egy baloldalon álló leveles, gyémántmetszéses és kifúrt lyukkal díszített oszlopfő maradt meg. (7. kő) A kapu oszlopfőit a félkörívesen záródó falhasábok fogták közre. A félköríves tympanonmezó teljesen üres, vak felülettel látható. A tympanont egy vörösmárvány bélletív keretezte, amelyet egy fehér mészkőív követett és kívül egy vályúzatos elem zárta le. Ezt az elemet,peremén kétoldalt vékony tagozat díszítette, amely alul csúcsban végződött. (8-11. kő) A bejáratot felül a kapukeret íve zárta. Ezen ívezet profilos részével enyhén kiemelkedett a homlokzatból. Az oromzat párkányának csúcsköve letört. (12. kő) A kapuoromzatot a homlokzat síkjában egy-egy pár vörösmárvány oszlop tartotta, amelyek a kapu két oldalán, a nyugati fallal párhuzamosan elhelyezkedő egy-egy oroszlán hátán emelkedtek. Az egyik oroszlán maradt meg töredékesen; egy márványoszlopot is össze lehetett állítani. (5-6. kő) Az oromzat kövei nagy részben az ásatás közben, törmelékből kerültek el. A kapun két, karakterét meghatározó jellemvonását mutatjuk be. A kapu felépítése a lombard „elóépítményes" kaputípus egy változatát mutatja. Az antik világból került át nyugatra az oszlophordó oroszlánok motívuma. Először a homlokzattal párhuzamosan fekszenek az oroszlánok, majd kiugratott posztamensen hordozzák a kapuépítményt vivő oszlopokat. Ilyen a veronai, San Maggjore bencés apátsági templom (1178) 85 , a modenai székesegyház nyugati kapuja, a piacenzai dóm kapuazata. 86 Több magyar példát is ismerünk. Az esztergomi székesegyház „Porta Speciosa"-jának kapuörzó oroszlánja vörösmárványból készült. Az oroszlán hátán az oszlop indítása is megmaradt. A XVIII. századi festményen látható, hogy a főfalra merőlegesen helyezkedett el. Hátán az oszlop fejezete a béllet fejezetével egymagasságba került. 87 A jáki templom két kapuőrző oroszlánja hasonló elhelyezésben szerepel, mint a vértesi kapu oroszlánjai. 88 Nagyon közeli példa a literi kapu, amely több más vonatkozásban is Vértesszentkereszthez köthető, de itt említhetjük a felsőörsi kaput is. A vértesi nyugati- és déli kapunak az átlagos román kori típustól elkülönítő jellegzetessége, a szobrok oszlopok közeiben történő elhelyezése. Ez a vonásuk elsősorban francia, de német eredetre is utal. Templomunk kapujaihoz kialakításban a legközelebbieknek a Saint-Gilles-du-Gard-i bencés apátsági templom nyugati kapuját (XII. század második negyede) és az Arles-i, Saint Trophine apátsági templom nyugati kapuját (1158 előtt) tekinthetjük. Az alakok nem oszlopon, hanem sima felületű fülkékben helyezkednek el. A Saint Gilles-i bélletfigurák állaton állnak, Arles-ben oroszlánok felett kaptak helyet a figurák. A vértesi nyugati kapu két szoboralakja is stilizált állaton áll. A szobrok lábtartása kissé szétálló, lépő motívum, köpenyük karjukra hajtva fekszik. E motívumok is francia előzményekhez köthetők a Saint Gilles-i kapuban alkalmazott részletek között Mária és János ruhájának redókezelése hasonlít a vértesi nyugati kapu bal felső figuráján lévő ruha kialakításához. Itt sűrű vonaldíszítés jelzi a redőt. 90 Egyebekben is találunk közös vonásokat az említrett francia templomok és a vértesszentkereszti templom romjai között: állatküzdelmi jelenetek alakos párkánykonzolok stb.
