Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - A XIII. század eleji apátsági templom

A déli kapu érdekes részlete az egyik falszögletet díszítő szövetmintás motívum. A königslutteri kerengő egyik oszlopát díszíti ez a minta (1150). 80 A déli kapu külső ke­retívének párhuzamaként említhetjük az ercsi apáságból származó keretkövet. 81 A kapu értékes szobrászati dísze az oroszlán figura. Plasztikai megmunkálása alapján látható, hogy magasan helyezkedett el, egyik oldala beépült a templomfalba; itt durva fuga látható. Az állat teste a templomfallal párhuzamosan helyezkedett el, elülső olda­lán palmettadíszt faragtak. Az olasz építészetben terjedt el a kapuoroszlán alkalmazása több változatban. 82 Karcsán, a kapu feletti ív kiugró gyámkövén kétoldalt oroszlánfigura ül. A konzolokon ülő oroszlán típusa Toscanában, Luccaban terjedt el. (Lucca, dorn St Michèle 1143), Barga (St. Cristofono), Pistoiaban a két oroszlán a kapu feletti ív gyám­kövén ül, az épülettel párhuzamosan elhelyezve. 83 Ez a ritkább; a konzolokon álló oroszlánok általában az épületre merőleges helyzetben kaptak helyet. A kaput gazdagították a szögletekbe kombinált álló figurák. Ezek tulajdonképpen nem oszlopszobrok, hanem a pillérek szögletét lazítják fel. A két indakeretben álló figu­ra a laza redőkben vállára omló köpenyt fogja össze a mellén. Alul a tunika lezárása a köpeny fodraival egyező. Feje, mellrésze erősen letöredezett. A figura közelebb áll reli­efhez, mint az önálló szoboralkotáshoz. A másik figura az előbbitől eltérően, kihajló akantuszon áll, ám mozdulata ugyanaz; mellén fogja össze köpenyét. A ruharedőzetet sűrű vonalazott, párhuzamosan lefutó kanelurák érzékeltetik. A kapu szobrászati rész­letein több kőfaragó együttes munkája figyelhető meg. A külső nyugati homlokzat A nyugati homlokzat előtt a törmelék hasonló magasságban húzódott, mint a déli olda­lon. Ezen a területen viszont csak a templomfalak mentén mutatkozott végig beásás. A törmelékdomb, az idők folyamán felgyűlt, lehullott épületmaradványok természetes pusztulását mutatta (26/a árok). A nyugati homlokzat elé a templom építése után előcsarnokot építettek. A járószintet a bejárat, nagyméretű, szépen megmunkált keménymészkő kvaderekből kialakított kü­szöbköve jelezte (+ 34 cm). A templom kutatása itt összefüggött az előcsarnok feltárá­sával (39. kép). A törmelékdomb átvágásával kapott metszetről leolvashattuk az előcsar­nok feltöltődésé nek rétegeit. A rátelepedett erdei talaj alatt laza, köves feltöltésben a fa­lak omladékát, az alatt pedig az előcsarnok behullott téglaboltozatának maradványait találtuk meg. (téglaméret: 30x16x7 cm). Ezalatt barna laza felöltés húzódott XIV. századi cserepekkel (31. tábla, 8) (28. tábla, 8). A barna talaj alatt a román kori talajszintet értük el. E szinten egy márványlap feküdt. Az árokban alul XIII. századi fazék töredéket ta­láltunk. A törmelékes laza talaj gazdag faragottkóanyagot tartalmazott, amely zömében a templom nyugati homlokzatának behullott építészeti kiképzéséhez, díszítéséhez tarto­zott. A felöltésben színes mázas tetőcserepek nagy számban kerültek elő. A nyugati homlokzat falazata 7-8 m magasan maradt meg. Középen szabálytalan ala­kú nyílás mutatkozott; itt helyezkedett el a templom főhajójába nyíló bejárat. Az ettől északra eső falfelületen, a teljes lábazat magasságáig épen megmaradt a külső kvader­burkolat. A lábazat a falsíkból 20 cm szélesen kiemelkedik Felül hornyoltán zárták le. A felmenő nyugati fal 130 cm széles. A bejárattól délre eső kvaderburkolat a lábazati ré­szen erősen hiányos. A lábazattól felfelé a falfelületet mind a két oldalon megfosztották a kvaderburkolattól (40-41. kép). A kutatást megelőző szakirodalomban a templom kapuiról tudtunk a legkevesebbet. A körben futó magas törmelék betömte a nyílásokat, elfedte a küszöbszinteket. A nyu-

Next

/
Thumbnails
Contents