Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - A XIII. század eleji apátsági templom

A XIII. század eleji apátsági templom A kiemelkedő dombtető még szabadonálló részén, a korai apátsági épületegyüttesektől délre épült fel a keletéit, háromhajós, bazilikás elrendezésű románkori templom. Felépítésekor számításba vették új kolostor építését is; helyét úgy jelölték ki, hogy a bencés rend szabályainak megfelelően emelhessék a kolostor keleti traktusát a két templom közötti területen. Részletformák alapján megállapítható, hogy a román kolostor keleti szárnya valamivel később épült, mint a templom épülete. A kolostor zárófala egyvonalba esik a XII. századi templom kápolnájának déÜ zárófalával. Bizonyos, hogy pontos tervek alapján építkeztek A templom belső terét három pillérpár osztja három hajóra. A templom keleti oldalán kereszthajót alakítottak ki. E hajó félköríves szentélyeinek középvonala nem esik egybe a két mellékhajó tengelyével. A főszentély szentélynégyezetéhez egy nagyobb félköríves és - az északi- és déli oldalon - egy-egy alacsonyabb félköríves térbóvület csatlakozott. (36. kép) Az apátsági templom alaprajzán arányháló használata látszik. Négyzetes hálórendszer alkalmazására mutat a fó- és mellékhajók 2:l-es aránya. A főhajó szélessége és a templom térarányai alapján lehetőség nyílt az épület fő részeinek kiszerkesztésére. Több bencés templomunk alaprajza négyzetes hálórendszer használatát mutatja.(Kapornak Boldva, Aracs, Kisbény) Építőanyag alapozás, szintviszonyok Az épület külső megjelenését, tartósságát meghatározza, hogy építéséhez milyen anyagokat használnak fel. Az anyagi feltételeken túl, természeti adottságok is meghatározzák az építés lehetőségeit. Az Alföldön a középkori apátságok leginkább téglából épülnek. Kőben szegény helyeken faragottköveket csak a hangsúlyosabb részletek kialakításához használják Vértesszentkereszten a templom építőanyaga sárgás színezetű kemény mészkő. A kőzettani kutatás megállapította, hogy a közeli kőbányákban jó minőségű, faragható követ tudtak nagy mennyiségben kitermelni. A közelség miatt a szállítás sem okozott gondot. A templom alapja apró kövekből áll. A felmenő falak kvaderburkatosak voltak Soronként azonos magasságú kvaderkövekből emelték az épületet. A külső- és belső kvadersorok közét habarcsba rakott megmunkálatlan kőfalazóanyag töltötte ki. Helyenként opus spicatum falazatmódot alkalmaztak; a falazóköveket halgerinchez hasonló módon rakták. A kvaderek között a fugák vékonyak. Az építési gerendavégek számára meghagyott négyzetes nyílások a szentély falazatán ma is megfigyelhetők. A bordás keresztboltozatok kialakításánál, a boltozat közei téglából készültek A törmelékben előkerült ép téglák mérete utal arra, hogy a XII. századi kápolna építésénél használt téglától eltérő, későbbi típusú téglát használtak.(27xl4x6,5 cm) A téglák mérete fokozatosan kisebbedett. A templom keménymészkő faragványai mellett, vörösmárvány elemeket is használtak a padozat, valamint az épület hangsúlyosabb részleteinek kialakításához. A kapukon kialakításakor vörösmárvány és keménymészkó részleteket váltakozva alkalmaztak. Több jelentós XII. század végi, XIII. század eleji egyházi épületünkön feltűnik a vörösmárvány használata; az esztergomi Szt. Adalbert székesegyház „Porta Speciosa"-ján, Kalocsán, Pannonhalmán, a kapuk kialakításánál. Az újabb kutatások közül Pilissztentkereszten, Vésztón és Pusztaszeren a kutatók sok vörösmárvány részletet találtak A példák mutatják hogy fontosabb egyházi építményeinken, jelentősebb kolostorok-