Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Jegyzetek

jegyzetben utal arra, hogy Bárányné közlése téves a lelet nem Salgótarjánból, hanem Zagyvapálfalváról származik. 242 Gaál A., Késóközépkori leletek Tolna megyéből. I. (1979) Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve VIII-IX. (1977-78) 117-123, 12. kép, 13.kép. A sírt a XV. század második felére helyezte. 243 Banner J., 1938, XVII. tábla, 2; XIX. tábla, 15. 244 Szabó K., 1938, 66, 351. kép. 245 Bárányné, Oberschall M., 1942, III. tábla, l/a. - Bálint A., 1932, 9. LXXIII. tábla, 23-25. 246 Pálóczi-Horváth A, A rakacaszendi ref. templom régészeti kutatása. Com. Arch.Hung. (1984) 121. 2. sír. 12. kép, 5. kép. Korát a szerző a XV. század második felére helyezte. 247 Bárányné, Oberschall M., 1942, 6, V. tábla. - Szabó Kálmán, 1938, 47, 214. - Bálint A., 1932, 8. LXXIV. tábla. - Gaál A., 1979, 12. kép. 248 Banner J., 1938, 154, XIII. tábla, 22; XIV. tábla, 15. - Bárányné, Oberschall M., 1942, 8-9, IX. tábla, 1; X. tábla, 2. 249 Bálint A., 1932, 17. LXXIII. tábla, 4. - Bárányné, Oberschall M., 1942, 6, III. tábla 3/a. - Banner J., 1938, XIX. tábla, 7,9,14. 250 Vattay R, Budapesti ezüstlelet a XV-XVI. századból. BpR. XVI (1955) 208, 2. kép. 251 Banner ]., 1938, 160, XIX. tábla, 21-22. - Bálint A., 1932, 17, LXXXIII. tábla, 11-13. 252 Szabó K., 1938, 54-55. 253 Banner ]., 1938, 162, XII. tábla, 11. - Bálint A., 1932, 18, LXXIII. tábla, 10. - Bárányné, Oberschall M., 1942, III. tábla, 2/b, 10, X. tábla, 5. 254 Művészettörténeti ABC, 1961, 242. Kutya címszó. - Künstle, K, Ikonographie der christlichen Kunst. II. A XIV-XV. századi emlékeken a domonkosok kutyáját több helyen ábrázolják. A szerző német, olasz példákat említ. 254/a Reau, L., Iconographie de L'art Chretien. Paris, 1955, 101-102. 254/b S. Lovag Zs., - T. Német A., A tolnai XVI. századi kincslelet. FA XXV. (1975) 1. ábra. - Német példa: Debo, P., Alte Ringe. Pfarzheim, 1923, 34. tábla, 110. 254/c Tayler, G., and Diana., Scarisbrick. Ringer-rings. From acient egypt the present day London, 1978, 469. - Ez úton szeretném megköszönni S. Lovag Zsuzsa és T. Német Anna Máriának, hogy a gyűrűvel kapcsolatban használatos szakmai tanácsokat adtak. 255 A pénzeket Huszár Lajos határozta meg, köszönöm szívességét. 256 Györffy Gy, A honfoglaló magyarok települési rendjéről. AÉ 2 (1970) 209-211, 213-214. Györffy Gy, István király és műve. Bp, 1977, 409. - Kristó Gy, Tanulmányok az Árpád-korról. Bp, 1083, 26-50. 257 Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. (Fejér Gy.) 1829, III/2 227. 258 G. Sándor M., 1938, 256. - A vár teljesen leromlott szinte helye is nehezen azonosítható. Az apátságtól légvonalban kb. 6-7 km-re fekszik. Kutatás dönthetné el a biztos azonosítást. - Pasteiner Gy, Építészeti emlékek a Dunántúlon. Az Osztrák Magyar Monarchia írásban és képben. Bp, 1896, XIII. 562. - Ujabb kutatás: Oroszlány, Oroszlánkő, Cset falu szerepel 1289-ben okleveles említésben. Györffy György utal arra, hogy a Csákok Trencsényi ágához tartozó Márk, vagy apja I Máté Cset falu felett épített egy Oroszlánkő nevű várat. A falutól D-DK-re, a Vértes Öregbükk nevű hegy felé, de már a vérteskozmai határban állnak a vár romjai. Egy 1937-es térképen Csáki vár néven szerepel. (Györffy Gy, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. II. Bp, 1987, 398.) 259 Wenzel G., 1860, I/b 58-59. Az oklevélben szerepel „Wamma predium", a romtól délnyugatra fekvő Pusztavám értendő rajta, valamint „That primo predium", amely a romtól északnyugatra eső Dad községre utal. 260 Karácsony J., A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I, Bp, 1900, 307. „A nemzetiségi monostor fogalmi vizsgálata." címmel Fügedi Erik történész vitaindító előadást tartott a BTM-ben rendezett konferencián 1989-ben. E helyt megállapította a következőket: „...monostoraink egyházi szempontból nem mutatnak fel olyan különleges vonásokat, amelyek a nemzetségi monostor fogalmának használatára jogosítanának „A monostornak az alapításkor adományozott birtokok túlnyomórészt nemzetiségek voltak, mint ilyenek a magyar öröklési rendszemek voltak alávetve, amely a birtokokat minden generációban felosztotta. Mivel a monostorokat nem lehetett felosztani, még kevésbé a hozzájuk fűződő kegyúri jogokat, ezért azokat közös tulajdonként tartották meg..." „...a monostort a nemzetségi vagyon részének tekintették, amely a nemzetségtagok hatalma alatt áll". 261 Magyarország története előzmények és magyar történet 1242-ig. Bp, 1984, 1164. - Mályusz E., 1971, 42. 262 Gerevich T., 1938, 31.