Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
D. Mezey Alice: Adalék a budapesti Margitszigetről származó kőfaragványok feldolgozásához – A „Lapidarium Hungaricum” perifériáján
saroklizéna és sarokoszlopokra állított, háromkaréjos, fent keresztrózsával lezárt csúcsos oromzat keretezte. A szobor fölött szerkezetileg nem csatlakozó, de hozzá tartozó baldachin volt. A saroktámpillérek előtt erősen kinyúló vízköpőket alátámasztó, szabadonálló oszlopok voltak. A centrális tér falsíkjait nagyméretű, csúcsíves ablakok bontják meg. Az akantuszlevelekkel díszített főpárkányt háromkaréjos elemekből álló, áttört mellvédrács zárta le. Amennyire a fényképről megállapítható, az architektúra elemek, úgymint a faltagoló saroklizénák és oszlopok, a nyíláskeretek és párkányok, valamint a lábazat faragott kőből, a faltömeg valami más anyagból, talán téglából készült. Jóllehet a kápolnáról a külső részletformákat csak gyengén ábrázoló fényképeket ismerünk, a belső kiképzésről pedig semmit nem tudunk, kísérletet teszünk a faragványok lokalizálására. Az oszlopfejezetek és lábazatok a homlokzati architektúra tagolóelemeihez - a kapuépítmény faltagoló sarokoszlopaihoz és a támpillérekre állított vízköpő-tartó oszlopokhoz - tartozhattak, szerkezetileg hozzájuk kapcsolódhattak az „Y" formájú, faragványok. Az oszlopos kapubéllet alsó kőrétegéhez tartozó faragvány azonban nem lehetett a bejárati kapu része, mert a fényképen látható lábazat nem attikai típusúnak látszik. A konzolos fülkezáradék a kapuépítmény oromzatán lévőnek része, az öntött párkányelem a főpárkány, az áttört „gótikus" faragvány pedig a főpárkányt lezáró rácsos mellvéd eleme lehetett. A nagyméretű, fal előtt álló oszlop lábazatát inkább belső térbe készítettnek gondoljuk. A lábazatburkolat sarokelemeit - a kvádercsatlakozási sík szögéből ítélve -, valamint az oszloptörzsek töredékeit szintén a belső térből származéknak ítéljük. A lakóház építőanyagául szolgáló faragványok legvalószínűbben (még korántsem teljes körű vizsgálat alapján) tehát nem összekevert törmelékből, hanem egészében a Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei szerint 1905-ben épült 12 , mára már nyomtalanul eltűnt margitszigeti Habsburg emlékkápolnából származnak. E kápolnátjózsef főherceg - a szigeti ferences kolostor romjaihoz épített, nádori nyaralóhoz hasonlóan - a domonkos apácakolostor romjaihoz és Árpádházi Szent Margit emlékéhez is kapcsolódva emeltette. Megkockáztatjuk a feltevést, hogy az emlékkápolna historizáló részletformáira hatással lehettek - az architektúrán át az akantuszlevelek és bimbók megformálásáig - a domonkos apácakolostor 19. században feltárt, középkori faragványai. JEGYZETEK 1. Csemegi József: A budavári főtemplom Bp. 1955. 8., 4-5. jegyzet 2. Feuerné Tóth Rózsa: A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai az 1958. évben. Budapest Régiségei XIX (1959) 259-260., valamint ugyanő: A margitszigeti domonkos kolostor. Budapest Régiségei XXII (1971) 245-269. 3. A családi házat Bálás Károly tervezte és építette saját és családja részére. Leányanyának, Honváryné Bálás Évának ezúton köszönöm meg információit, és hogy számomra a leletfelvételt lehetővé tette. A tulajdonában lévő, 1956-57 telén készült fényképeken a ház már majdnem készen áll, tehát az anyagaid szolgálé) épület bontására ezt megelőzően került sor. 4. F. Tóth 1971. (minta 2. jegyzet) i. m. 245., 17. jegyzetben, forrás nélkül a „neogótikus" kápolna építését tévesen az 1880-as évekre teszi és László főherceg emlékéhez köti, bontását 1958-ra teszi. 5. Jé>zsef nádor legkisebb lánya, László főherceg húga volt. 6. Osváth Gyalu: Szent-Margitsziget hajdan és most. Budafok 1901. 7. Vasárnapi Újság 42 (1895) 597-603. 8. Vasárnapi Újság 50 (1903) 857-858.
