Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Komárik Dénes: Izsó Búsuló juhászának felnagyított változatai

művészi hagyatékával, mind a Búsuló juhásszal többszörös kapcsolata volt. Azt is látnunk kell, hogy valami módon Izsóné is mindvégig szerepel ezekben az ügyek­ben - ki tudja, milyen (esetleg kezdeményező vag)' ösztönző) szerepe volt az ese­mények alakulásában. Visszatérve az 1894-es hortobágyi tervezethez: végül is semmilyen adattal nem rendelkezünk arra nézve, hogy itt közelebből miről volt szó. Vajon a költségvetés egy induló kezdeményezéshez volt hivatott megfelelő pénzügyi tájékoztatást nyúj­tani, vagy előrehaladottabb vállalkozás megvalósítási folyamatával állunk szem­ben. A valószínűbb az előbbi változat. Mindesetre érdemes néhány évszámot emlékezetünkbe idéznünk. 1890-ben avatták fel Izsó síremlékét a Kerepesi temetőben, ami nyilván felelevenítette a 15 évvel korábban elhunyt szobrász iránti érdeklődést. A közelgő millennium előké­szítési buzgólkodásába is beleillett egy ilyen monumentum-állítási terv 1894-ben. Talán ugyanennek a törekvésnek szerény változatát kell látnunk abban, ami végül valóban megvalósult: Szana díszes kiadású Izsó-életrajzának 1896-ban történt megjelenése. 29 Az újabb adatok és megfontolások fényében immár valamivel gazdagabban és árnyaltabban áll előttünk az, amit lényegében eddig ismertünk: ennek a szobor­nak páratlan és sajátos karrierje, mely egy emberöltő alatt az agyagvázlattól a hor­tobágyi monumentális változat gondolatáig ívelt, s mely a Herendi Porcelángyár vállalkozása révén születése után egy évszázaddal sem szűnt meg. 39 Ennek magya­rázata - mint ismeretes - nem a szobor művészi kvalitásában rejlett, az ezzel való foglalkozás azonban már nem e részlettanulmány feladata. 31 JEGYZETEK 1. Pastmner Gyula: A magyar szobrászat. Budapesti Szemle XXXIV (1883) 77. sz. 203. 2. Soós 1957. 309. - Bár sem Pasteiner személye, illetve szakirodalmi munkássága nem volt ismeret­len, sem a Budapesti Szemle nem számított rejtett forrásnak, melyhez csak véleden révén lehe­tett volna eljutni, az említett adat ismeretlenségben maradása mégis érthető. Ennek csak kime­rítő Izsó nagymonográfiában lett volna feltétlenül helye. Ilyen azonban nem készült, sem Szana sem Weisz Anna műve ezzel az igénnyel nem lépett fel. Soós Gyula írásában azonban, mely — cí­mével ellentétben - a Búsuló juhászról minden általa elérhetőt közölni akart, ennek felbukka­nása érthető és indokolt. Az is érthető, hogy ettől kezdve az irodalom sem téveszti szem elől, nem utolsó sorban a továbbiakban tárgyalandó Feszi tervezettel feltételezhető valamilyen kap­csolata miatt 3. Ybl 1956. Ez. az írás egy évvel Sé>s Gyula említett tanulmánya előtt jelent meg, de szerzője a Pas­teiner-hivatkozásban - mint megírja - Soós szé>beli közlésére támaszkodik. Ybl Ervin rövid, adat­közlő cikke nyilván hamarabb elkészülhetett és megjelenhetett, mint Soós Gyula hosszú, részle­tes munkája. 4. Sinkó Katalin: Az Alföld és az alföldi pásztorok felfedezése a külföldi és a hazai képzőművészet­ben. Etnographia C (1989) 1-4. sz. 140.: „Mint Pasteiner Gyula egy megjegyzéséből kiderül, tény­leg tervezték a Búsuló juhász emlékműszerű felállítását a pusztán..."; Marosi Ernő egy opponensi véleményében hasonlóan beszél a Hortobágyon felállítandó szoborról Soós és Pasteiner alapján: MÉ XLIÍ (1993) 1-2. sz. (megjelenés alatt). 5. Első olvasásra úgy tűnik, Soós Gyula többet tud, mert megtévesztő fogalmazása szerint a „80-as évek elején a szoborról olyan hírek kezdtek elterjedni, hogy a Hortobágyi pusztán szándékoztak felállítani életnagyságban". Egy mondattal később megtudjuk, hogy „csak Pasteiner Gyula 'A ma­gyar szobrászat' című tanulmánya enged erre következtetni", és híven idézi az e tanulmány be­vezetéséül is szolgáló szövegrész zömét. Tehát iménti mondauinak első fele csupán - a forrás ál­tal megengedettnél többet tartalmazó - visszaköveztetés (és nem máshonnan ismert tény), má­sik fele pedig - láttuk, milyen eredetűnek vélhető - tévedés. Soós 1957. 309. 6. Eredetileg OL: T. 11. No. 5. tételben.

Next

/
Thumbnails
Contents