Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Bodnár Katalin – Juan Cabello – Simon Zoltán: A zagyvafői vár kutatása

nem periódusváltással, hanem sokkal inkább csak egy építéstechnikai megoldás­sal állunk szemben. Összefoglalva az elmondottakat, a feltárás befejezésekor szintvonalas térké­pünkre egy olyan, árokkal is erődített várat tudtunk felszerkeszteni, amelynek végleges alaprajzi elrendezése több építési szakasz során alakult ki. A várban folyó feltárásokkal egv időben, a tőle 30 méterre északnyugatra az el­keskenyedő dombhát alacsonyabban húzódó végén található, árokkal övezett, kis­méretű platón (9. kép) is végeztünk szondázó jellegű kutatást. 55 A 12x6,8 méter alapterületű, ovális alakú, nagyjából vízszintes területen egy-egy árkot illetve szel­vényt nyitottunk. 06 A vékony humusztakaró alatt a plató teljes területét vastag (30-40 cm) patics borította. Eltávolítása után a plató szélét határoló, rend­szertelenül elhelyezkedő, kisebb-nagyobb átmérűjő és mélységű cölöplyukakat tártunk fel. (10. kép) Ez a cölöplyuk-sor véleményünk szerint feltétlenül kerítésre utal, amely a délkeleti oldalon egy rövid szakaszon megszakad. A plató területén előkerült - a 15. század második felére datálható - leletanyag minden kétséget ki­záróan az objektum későközépkori volta mellett tanúskodik, amely megállapítást csak tovább erősít a pusztulási rétegből származó két Mátyás dénár. 5 ' (11. kép) 11. kép I. Mátyás dénár, 1463 (a kisméretű objektum pusztulási rétegéből); Mihalik Tamás (OMvH) felvétele A leletanyag A feltárás módszeréből következően - amely elsősorban a vár alaprajzi elrende­zésének tisztázására szorítkozott - a kutatás az objektum területéről elsősorban olyan régészeti leletanyagot hozott felszínre, amelynek nagyobb része a vár pusz­tulását közvetlenül megelőző évtizedekből való, és csupán néhány kerámiatöre­dék helyezhető az első építkezési szakasz idejére. Elmondhatjuk, hogy az amúgy sem nagyszámú kerámia döntő többsége a konyhai és az asztali edények külön­böző típusait képviseli. Alapvetően nem mondhatunk mást az előkerült fém­anyaggal kapcsolatban sem. A harci felszerelések (vértek, sarkantyúk, számszeríj nyílcsúcsok), a lószerszámok (patkók, zabla és csatok), valamint a háztartásban és a mezőgazdaságban használatos eszközök (kések, láncok és szegek) szintén a vár fennállásának utolsó korszakához köthetők. 08

Next

/
Thumbnails
Contents