Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Bodnár Katalin – Juan Cabello – Simon Zoltán: A zagyvafői vár kutatása

csicsok nem tartoznak a Nógrád megyében őshonos nemzetségek közé, a 13. század végén már több ágra szakadva bukkannak fel előttünk, s ezeket az ágakat ma már lehetetlenség egymással összekapcsolni, közös ősre visszavezetni. Az egyes ágak birtokai többé-kevésbé egymás szomszédságában, jórész Északkelet - Nógrádban terültek el. Néhány ágnak Gömör megyében és Erdélyben is voltak kisebb talán már önállóan szerzett - birtoktömbjei. Bár most nem lehet feladatunk a nemzetség birtoklástörténetének részletes ismertetése, néhány mondatban ki kell térnünk az egyes ágak korai birtoktömbjeire. Az elsőként felbukkanó testvérpár: Mihály és Simon bánok - a királynégyilkosság miatt elkobzott - birtokai Szécsény és Losonc környékén, illetve Erdélyben terültek el. Amennyiben Mihály fia Folkus, a füleki vár első ismert gazdája is e nemzetségbe sorolható (ami felettébb valószínű), úgy az ő, Nógrád megye északkeleti határa mentén húzódó birtoktömbje is besorolható a Kacsicsok ősi földjei közé. A 13. század első felében bukkan föl Tarjáni Illésnek, az Illés-ág névadójának személye. Ez az ág részben Gömör megyében, részben a Karancs - Salgótarján vidékén, részben Mátraszőlős - Hollókő környékén birtokolt, de voltak birtokai az Ipolytól északra is. Ebből az ágból származtak Csák Máté legodaadóbb nógrádi hívei, másrészt pedig a kisnemesi sorba süllyedt Salgai-Szőlősi-Rapi családok. Illés comes testvére a sajátos nevű Ettre volt. O lett az Ettre-ág megalapítója. Ez az ág az Ipoly felső folyásának táján, illetve a gömöri Szárazvölgyben birtokolt. Ettre utódai az ugyancsak nem túl jelentős Kálnai Ettre, Berzencei, Kecsői és Aggteleki családok lettek. 1255-ben találkozunk először Szecsenyi Folkus nevével. Az ő ága volt az egyetlen, mely országos jelentőségű családokra bomlott. A szerény méretű ősi jussból (Libercse, Paróca, Garáb, Szalatnya, illetve Folkus előnevéből Ítélve Szécsény) utódai óriási méretű birtokokat teremtettek. A megyei szintű nemesek közé visszasüllyedt Palásti Radók és Libercsei Tomposok mellett tőle származtak a Harinai Farkas, a Vingárti Geréb, a (honti Salgó várról nevezett) Salgai és a Szecsenyi családok is. Az inkább Gömör megyében (Beje, Trizs környéke) birtokos Tóbiás-ágból az említett falvakról nevezett kisnemesi családok származtak. Leusták comes ágáról vajmi keveset tudunk. Birtokoltak a Karancstól délre, de Észak-Nógrádban is. Leusták a Szalatnyai család őse volt. Wertner Mór az 1342-ben felbukkanó első Zagyvafőit, Miklós fia Petőt Leusták ágához kapcsolja. Véleményét egy nevezetes, 1290-ben, egyébként éppen „in Zaghwafeu" kötött békemegállapodás résztvevőinek névsorára alapozza/

1 A megállapodás a Kacsics és a Rátót nemzetség között született. Okát az adta, hogy a Rátót nembeliek elpusztították a Kacsicsok Szőlős nevű várát, két „castellumukat", továbbá több Kacsics nembelit, vagy rokont és számos szolgát megöltek. A megegyezés alkalmából mindkét nemzetség számos tagja megjelent. A Kacsicsok részéről Leusták fia Mihály, Mihály fia Simon, Simon fia Miklós, valamint rokonuk, Ferenc. A megállapodás szövegében megemlítik a Szőlősön megölt Miklós fia Leustákot, s a béke megerősítésére létrehozott, bonyolult házassági szerződésben további nemzetségtársakat sorolnak fel: Leusták fia Miklós comest, valamint Miklós comes fia Miklóst. Wertner Mór szerint e Miklós fia Miklós (1290-1299) egyik fia volt az 1342-ben említett Zagyvafői Pető. Véleményünk szerint más megoldás is elképzelhető, azonban mielőtt erre és ennek esetleges bizonyítékaira rátérnénk, tekintsük át a Zagyvafői család történetére vonatkozó, eddig előkerült adatokat! Mint említettük, a Zagyvafői család neve 1342-ben bukkan fel első ízben az