Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Schönerné Pusztai Ilona: A kővágótöttösi római katolikus templom helyreállítása

hatott volna. A kisméretű épület három eltérő stílus együttélését már nehezen viselte volna el. A lelőtt sisak formájáról a faluban számos, háború előtti felvételt sikerült begyűjtenünk, ezek több nézetből történő kiértékelésével állapítottuk meg a sisak magasságát és a formai részletek arányát. (2. kép) Bár külső formájában a lehető leghitelesebb rekonstrukcióra törkedtünk, a torony belső acélszerkezete egyértelműen jelzi annak 20. századi voltát. A templom belsejében, a szentélyben kialakítandó új elrendezéshez felhasználtuk a korai templom félköríves szentélyének előkerült alapfalait. (3. kép) A mai szertartáshoz szolgáló berendezési tárgyakat - sediliát, pasztoforiumot - ott helyeztük el, ahol a középkorban az ülőfülke, illetve a román pasztoforium helye lehetett. A sima, nyersfából készült bútorzathoz egyszerű formájú oltár és a diadalív alatt felolvasó állvány - ambó - tartozik. A diadalív északi pillérénél előkerült középkori oltáralapra állítottuk a templom megmaradt legnagyobb kincsét, a román kori keresztelő medencét. A diadalívre függesztve nagyméretű fa feszület került, a helyi egyházközség és a helyreállítást vezető lelkipásztor kívánsága szerint. (4. kép) A kisméretű templomhajó északi oldalán elbontottuk a 19. századi szószéket, ezzel lehetővé téve az új padsorok zavartalan elhelyezését. A hajó felett a tönkrement, borított fafödém helyett több rétegű pallóból új födémet terveztünk. A végigfutó pallósorok között mód nyílott az új, korszerű elektromos világítás elhelyezésére. 4. kép A templombelső nézete a szentély felé; OMvH Fotótár, 127.121. neg. - Mihalik Tamás felvétele