Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Déry Attila: A kiegyezés korának építészeti programadója: Ney Béla

A kiegyezés korának építészeti programadója: Ney Béla DÉRY ATTILA A reneszánsz ízlésű építészeti eklektika magyarországi felvirágzása egybeesik a kiegyezéssel. Ez a politikai aktus a magyar polgári liberális fejlődés nyitánya. A korszak hazai középosztálya saját politikai sikereként értékelte ezt, mert összefüggést látott gazdasági sikerei és politikai térnyerése között. A „századokig tartó tespedés"

1 után felszabaduló alkotó energia, karöltve a minden áron való gazdasági és politikai sikerre törekvéssel, kegyetlen, kudarcot nem tűrő szabad versenyt indikált: „mindenki magáért és mindenki más ellen... mindenkinek magának kell - küzdelmek hosszéi során át - megtalálnia saját helyét, azáltal, hogy másokat maga mögé utasít, vagy, hogy mások utasítják őt maguk mögé."

2 A diadalérzet európai „hangulatba" illeszkedett. A 19. század a „klasszikus" liberális reformok - törvény előtti egyenlőség, polgári házasság és anyakönyv... - kivívásának kora. A „polgári" középosztály, a gazdaságilag fejlett európai országok államszervezeteit saját osztály-érdekeinek szolgálatába állította. ,A kor élén a polgárság áll..."

3 - hangoztatták, joggal. A korszak magyar polgársága céljait a polgári forradalmak tanulságai alapján formálta. Pontos elképzeléseik voltak az általuk óhajtott államrendről. Szembetűnő ezek racionalizmusa és protestáns rokonszenve. A létét gazdasági sikereinek köszönő európai protestáns periféria szelleme él tovább e gondolatokban. Az állam eredetét szerződésben eredeteztető Groüus, valamint Hobbes

4 hatalmi realizmusa és evilági érdekekben gondolkodó természeti törvény-felfogása volt a 19. századi polgárság politikai gondolkodásának sarkalatos pontja. A magát fenyegetettnek érző polgárság szemében sokáig vonzó volt Hobbes államérdeki alapú kirekesztéstana is. A középosztály többségét azonban Locke

5 vallási toleranciája és azon nézete ragadta meg, amely szerint a politikai legitimitás alapja a képviselet. Az erkölcsi kérdések középpontjába a magántulajdon és az egyén kapcsolatának vizsgálata került. A kor polgárságának optimizmusát Comte

6

, Mill' és a kor ismert történetíróinak

8 pozitivizmusa támasztotta alá. A pozitívizmus, karöltve a természettudományos ismeretek gyarapodásával - amelyet az átlagember szemében a darwinizmus képviselt -, a fizikai folyamatok társadalomra vetítésével és a biológiai kiválasztódás idealizálásával morálisan igazolta a „szabad versenyt". „A letűnt reálizmus azon kornak szülötte, amely Comte bölcseletének szülőanyja. Zászlóvivői száraz pozitivisták, ijesztően józan emberek, akikben epikai nyugalom volt, a lírai gyengédség hiányzott. A világ a szellemi téren csak azokat bámulta, akikben az értelem fénye ragyogott, érzelmekkel nem törődött... A filozófia és a természettudo-