Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Merényi Ferenc: Három olasz főváros: Torino, Firenze, Róma-1861, 1865, 1871
mozdulatlanság állapotát tükrözte: „...egy kevés patrícius, akik a sok bíborossal együtt birtokolták a javakat és a hatalmat; továbbá. ..az a nagy- és kispolgárság, amely a patríciusok javait adminisztrálta, míg a bíborosokéit jőpapok kezelték s végül azoknak az embereknek a nagy tömege, akik koldulásból, adományokból vagy segélyekből éltek... A régi-új fővárosnak munka- és lakóhelyet kellett biztosítania nemcsak az állami közhivatalok tisztviselőinek, a hadsereg és a belső biztonsági erők tisztjeinek és legénységének, hanem általában mindazon köz-és magánépületeket is meg kellett építeni, amelyek egy - akkori értelemben vett - modern város elengedhetetlen tartozékaiként mind az ideig hiányoztak. A pápa, magát fogolynak tekintve, önkéntes száműzöttként bezárkéizott a Vatikán falai közé. A Palazzo del Quirinale — a pápák nyári palotája - ily módon gazda nélkül maradván, a királyi rezidencia adva volt. (Az is maradt 1949-ig, azé>ta a köztársasági elnök hivatalos rezidenciája.) A Palazzo Montecitorio-han (1650-1694, Bernini, Fontana) a képviselőházat, a szép barokk homlokzatéi, eredetileg reneszánsz Palazzo Madama-ban, mely egykor a Mediciek tulajdonában volt, a szenátust helyezték el. A városi közigazgatás székhelye eredeti helyén, a Campidoglio-i Palazzo SenatoWo-ban maradt (1605, Giacomo della Porta és Girolamo Rainaldi; a külső díszlépcsőt Michelangelo tervezte 1550 körül). A legfőbb állami és városi intézmények ily módon elhelyezést nyertek ugyan, de az előzőekben részletezett épületigények kielégítése - urbanisztikai előfeltételeikkel és következményeikkel - sürgős megoldásra várt, hiszen reálisan kellett azzal számolni, hog)' a város lakossága - az. említettek bevándorlása következtében is - rövid idő alatt legalábbis megkétszereződik. Ez indította a Rómát elfoglaló királyi csapatok parancsnokát, Raffaele Cadorna tábornokot, hogy már szeptember 30án, tehát alig tíz nappal a városba történt bevonulást követően egy 11 tagból álló szakértői bizottságot nevezzen ki a megfelelő urbanisztikai koncepció kidolgozására. A bizottság elnöki tisztét Pietro Camporesi (1792-1873) akkor már pátriárkái korban lévő, nag) 7 tekintélyű építész töltötte be. Camporesi jól ismerte a várost, és több évtizedes munkássága során számos jelentős műemléket is helyreállított. Fiatal építészként egyebek közt az 1823-ban porig égett San Paolo fuori le Mura bazilika újjáépítésében is részt vett, neves kortársa, Luigi Poletti (1792-1869) irányításával. Egy alkotásokban gazdag élet minden tapasztalatát igyekezett érvényesíteni a feladatok meghatározásában. Az 1873-ban elkésztdt rendezési terv (12. kép) a létesítendő és megépítendő infrastruktéira nagy részét decentralizálva a fejlődés fő tendenciáját az akkor még beépítetlen Castro Pretorio városrész és a „hét domb" egyike, a laza beépítésű Esquilino (a Santa Maria Maggiore székesegyház környéke) irányában szabta meg, lényegében az akkor már befejezés előtt álló, Salvatore Bianchi pápai építész tervei alapján épült - régi - Termini pályaudvar és az oda vezető sínpárok két oldalán. Az űj Via Nazionale létesítése és a Piazza Venezia rendezése azt a - mai ismereteink alapján vitatható - célt szolgálta, hog) 7 az új központi pályaudvart és a körülötte épülő - említett - két új városnegyedet összekösse a történelmi városközponttal. A megoldás - sajnos - felemásra sikerült: a Piazza Esedra (a mai Piazza della Republica) két, a Diocletianus-féle termák egykori félköríves térbővületének ívét követő, Gaetano Koch kitűnő tervei alapján készült, együttesen félkör alaprajzú árkádos neoreneszánsz épületével (bef. 1888) elegánsan indított éltvonal (13. kép) - akárcsak a mi Sugár (Andrássy) utunk - lényegében a „semmibe", a mai Via TV Novembre tekergő „S" kanyarába torkollik. A koncepció eg) 7 ipari negyed létesítését is tervbe vette az Aventino dombtól délre, a mai Via Marmorata és a Tevére közti Testaccio városrészben. Természetesen csak a várost ellátó élelmiszer- és szolgáltató ipar létesítése jöhetett számításba.
