Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Winkler Gábor: Soproni polgárházak a 19. században

Az Erzsébet utcai tömb délre eső felében még nagyvonalúbb beépítési formával találkozunk. E részeken már a 19. század legvégén elterjedt a dús növényzetű tömbbelső „sávházszerű" körbeépítése. A tömbbelsőbe legfeljebb egy-egy rövidebb oldalszárny vagy a lépcsőház tömege nyúlik be. E megoldás nagy előnye, hogy általánosan elterjedhetett az ún. „átmenő" lakásalaprajz alkalmazása. E/l a megoldást itt az tette elfogadhatóvá, hog)' az udvari helyiségek nem szűk és keskeny belső udvarra nyílnak, hanem a szabadon maradt udvarterületekből összetevődő, parkosított tömbbelsőre: ezzel az utcai és udvari lakószobák helyzete nagyjából egyenrangúvá vált, ami a kedvező tájoláshoz való rugalmasabb alkalmazkodást - általában az alaprajz rugalmasabb, a rendeltetésből adódó igények jobb kielégítését - tette lehetővé. Sietve megjegyezzük, hogy az ilyesfajta, korszerű alaprajzi szerkesztés első példáival már 1850 után találkozhatunk Sopronban. Handler Nándor feltételezetten első soproni épületére gondolunk, melyet az akkori sétatéren, a várfal déli oldalán épített 1855-ben (Széchenyi tér 20.).

22 (11. kép) Handler emeletenként egyegy lakást helyezett el, az udvart csupán egészen rövid oldalszárnyakkal szűkítette le. A lakószobák „L" alakban fogták körbe a közlekedési és gazdasági magot. Szinte azonos Schiller János 1894-ben épített, Erzsébet utca 1. számú házának alapi aj11. kép Széchenyi 1er 20. Első emeleti alaprajz (Handler Nándor, 1855)