Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Winkler Gábor: Soproni polgárházak a 19. században
6. kép Rákóczi Ferenc utca 14. Első emelet alaprajza (Leopold Walter, 1847) léklépcsőt azonban egészen a telekhatárig visszahúzta az építész. Ezzel az elhelyezéssel az utcai, reprezentatív teremsort sikerült az udvari szárnyban elhelyezett helyiségektől (konyha, kamra, a cselédség és a gyermekek szobái) tisztán elválasztani. A melléklépcső és az előtte kialakított, vegyes forgalmú közlekedési sáv ezzel a lakóterületek és a kiszolgáló területek találkozási pontjába került. Preyss Györgynek az Ujteleki kapu mellett épített kétemeletes háza (Rákóczi Ferenc utca 14., 1847, Leopold Walter) 16 jól láthatóan egészen más igényeket elégített ki. (6. kép) Itt szintenként öt, közel egyforma, 2-3 szobás lakóbérlemény kapott helyet; mivel függőfolyosót nem kívántak alkalmazni, a lakások megközelítésére két, önálló lépcsőház épült. Ma úgy mondanánk, a bécsi építész kétszekciós, két- illetve háromfogatét alaprajzot tervezett. A korszerű „terminus technicus" használata közel sem tétlzás, hiszen ez a lakóépület a „fogatolt sávház" igen korai példája, ahol egy-egy lépcsőházból azonos méretű és kialakítású lakások nyílnak. A bérlemények központjában nagyobb méretű előszoba találhaté), innen a konyha és a lakószobák egyaránt megközelíthetők. A megoldás annyiban is korszerűnek tekinthető, hogy a közlekedőtérről szinte minden lakóhelyiség közvetlenül is megközelíthető; zsákszobát csupán a két épületsarkon találhatunk. Az építész nagy súlyt fektetett a közös terek szép kialakítására: különösen elgyönyörké>dtető a déli „sectio" díszes kapualja és háromszintes, oszlopos lépcsőtere. A 19. század derekától kezdve a leglázasabb építőtevékenység a Várkerület belső gyűrűjében folyt. A viszonylag keskeny telkeken az utcai szárny jelentősége tovább nőtt. Az utcai szárny szélességét megkettőzték, és egymás mögött két szobasort is elhelyeztek: minden más, így a konyha és vele átellenben a lépcsőház, a keskeny, udvari oldalszárnyban nyert elhelyezést. Tipikus példája ennek Handler József Várkerület 10. száméi háza 1848-ból 17 , (7. kép), de Handler Nándor 18551870 között a Várkerületen épített legtöbb házának is hasonló az elrendezése (Várkerület 74., 1859; 56., 1861; 72., 1862; 77., 1863). E megoldás sajátos továbbfejlesztése Franz Lössl Várkerület 49. száméi 18 , szabálytalan, hegyesszögű telken épült háza. A bécsi építész az utcai szárny mélységi méretét három, közel azonos szélességű traktus építésével még tovább növelte, és a középső magban helyezte el a reprezentatív lépcsőházat és a díszes fogadóteret, melyek így valóban jelentőségükhöz méltó méreteket és formát kaptak és ténylegesen is a lakás fő szervező elemeivé válhattak.
