Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Winkler Gábor: Soproni polgárházak a 19. században

1. kép Sopron térrajza 1903-ból tű lakóháznak biztosítottak helyet. Sokat fejlődött a Hosszú utcától délre eső terület is. A külső várfal déli szakaszán soha nem volt kapu - éppen ennek volt köszönhető a Hosszú utca déli oldalának kiépülése -, ezért a hosszú házsort több helyen is át kellett törni. így alakult ki a Belvárostól délre - nagyobbrészt rendezési tervek alapján - a 19. század városépítészeti ideáljának legjobban megfelelő, hálós utcaszerkezet, mely átnyúlt a vasúton túl is, egészen az Alsólőverek középvonaláig. E területekre a lazább, zártsorú, vagy ikerházas beépítés volt a jellemző; a zártsorú épületek udvari szárnyai ugyanis egyre rövidebbek lettek, a növekvő méretű udvarok a tömbbelsőben összefüggő, parkszerű zöldterületté összegeződtek. Az Alsólőverek enyhébb lejtésű felében szabályos, hálós utcarendszerben „cottage" jellegű, kertvárosias beépítés jött létre, a Lövérek további, meredekebb lejtőin pedig szabadonálló, tájba helyezett villák laza halmaza, a „lőveri ház", mely a maga különleges felépítésével külön elemzést igényel.

11 A külső várfalakon kívüli „elővárosok" a kapu előtti tér (Magyar kapu = Kőfaragó tér) és a kivezető utakat szegélyező telkek beépítésével bővültek (Győri, Fertői, Balfi és Bécsi elővárosok). E területek városias beépítése éppen csak megindult a 19. században, végleges formájukat csak a 20. század során nyerték el. Markáns 19. századi beépítés leginkább az Újteleki elővárosban jöhetett létre, a „déli indóház" felé vezető egyenes sugárén, a Kossuth Lajos utca és környékének szabályos, villasoros beépítésével.