Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Gál Éva: 18. századi tanúvallomások Buda határáról

sokszor elsûlledtek, és egymásnak szekerébül marhát kifogván, úgy vontatták ki az elsúlledt szekereket".

6 A Zsipsártól délnyugatra eső partos részt több tanú szerint Zsipsár tetejének nevezték. A tanúvallomásokban a régi magyar lakosok a mai Nagy-Hárs-hegyet középkori nevén Szent Pál hegyének, az innen délkeletre kiinduló völgyet (a később Maxengrabennek, ma Kuruclesnek nevezett völgyet) Szent Pál völgyének mondották. Ugyancsak a középkori pálos kolostorra utalt a Barátszántás elnevezés is, amely az 1697-ben magát 65 évesnek mondó Halász Ferenc vallomása szerint a hegytől nyugatra eső kis tisztást jelölte. Csakis a régi budakesziek elmondásából ismerjük a János-hegy régi, 18. század előtti magyar nevét. 1731-ben az akkor 70 éves Csorna István pátyi jobbágy azt vallotta, hogy „...még török időben is budakeszi lakosok, kik között akkoriban ő is volt, Iszás hegynek nevezték azon legmagasabb hegyet, amelyet most Presburgerbergnek hívnak".

7 Ezt 1751-ben megerősítette az akkor 80 éves Lukács András pátyi lakos, aki „mind Budakeszinek régi magyar lakosi túl, mind pedig másoktúl...azon legmagasabb hegyet, melyet most Prespurger bergnek hínak, Iszásnak hallotta az régiektúl hivattatni".

8 1763-ban, immár német lakosok tanúvallomásaiban fordul elő két olyan magyar elnevezés, amely nyilván a régi magyar lakosoktól származott: a Budakesziről Nagykovácsiba vezető utat Kopott út, egy másikat út a tócsához néven emlegették.

9 A Buda és Budakeszi közű határperekben előforduló többi helynév már általában az új - a 17. század végétől kezdve növekvő számban beköltöző, túlnyomórészt német - telepesektől származott. A határperekben eljáró megyei tisztviselők, akik a tanúvallomásokat többnyire latinra vagy magyarra fordítva írták le, olykor megadták a németül elhangzott helynevek magyar fordítását is. A viszály egyik tárgya a Nagy-Hárs-hegytől nyugatra fekvő hatalmas rét, a Sonnenuirthswiese (a mai Petneházy-rét) egy darabja volt. Az eredeti elnevezés egy 18. század eleji birtokos, bizonyos Sonnenwirth budai mészárosmester nevéből származott. 1744 elején egy akkor 60 éves (nagy)kovácsi lakos elmondta, hogy a kuruc háború idején, amikor a budaiak a portyázó kurucok miatt nem mertek kimenni a határba. Sonnenwirth rétjét a kovácsiak használták, amiért is a háború után a mészárosmester arra kényszerítette őket, hogy számára ingyen kaszáljanak.

10 Valószínűleg Sonnenwirth eredeti birtokhatárát jelölte egy, a határperekben sokszor emlegetett határkő, amelybe a CES. betűkön és az 1701-es évszámon kívül egy mészárosszekerce rajza volt bevésve. A kő helyét Ruttkay Mihály berajzolta 1763-ban készített térképére. Egyébként a rétet a 19. század második felében egy ideig Napkorcsmáros rétjének nevezték - ami ugyanúgy a német tulajdonnév téves fordításából származott, mint a józsefvárosi Karpfenstein utca Pontykő utcára való „magyarítása". A Hárs-hegy mai neve a tanúvallomásokban 1744-ben bukkant fel, amikor egy budakeszi származású tanú Lindenberg néven említette az ugyanekkor mások által még Szent Pál hegyének nevezett magaslatot. Ugyanígy a 18. század derekától már párhuzamosan szerepelt a Presburgerberg és a Möns Johannes vagy Johannesberg elnevezés.

11 A Buda és Budakeszi közti határvonal megállapítása céljából lefolytatott tanúkihallgatások és határbejárások során a Budáról Budakeszire vezető országúttól (a mai Budakeszi úttól) a hárshegyi nyeregnél dél felé elindulva, a tanúk először a Steinerne Höhe nevű magaslatot említették, amely közvetlenül az út fölött emelkedett. Mellette ágazott ki az országútból egy szekérút, amely a Steinberg (Kövecseshegy) hátán vitt fel a János-hegyre, a hegy kúpját nyugat felől megkerülve, akárcsak a mai aszfaltozott út (a Steinberg valószínűleg azonos a mai Kis-Kőfejjel). In-