Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Gál Éva: 18. századi tanúvallomások Buda határáról

Atya, Fiú, Szent-Lélek hármas Istenségre: Hogy az a darab föld, a melyen most állasz, Nem tárcsái birtok, - ládányi határ az." Az öreg a Köröstarcsa és Körösladány közti határperben úgy akarta kijátszani az igazságot, hogy jó előre ládányi földet tett a talpa alá, s ezen állva tette le az esküt; a ballada szerint azonban ez a furfang nem mentette őt meg a hamistanúzás szörnyű következményeitől. Buda határait a visszavívás után előszöt 1697-ben állapították meg.

2 A város területét ez időben Óbuda kivételével csak lakatlan falvak határolták, így ekkor még senki sem vitatta a budai határt. Csakhamar azonban megkezdődött a puszták benépesülése, s ennek nyomán megindultak a határperek Buda és szomszédai között. Az alábbiakban a Budakeszivel, Pesthidegkiittal és Nagykovácsival folytatott, 18. századi határperekről lesz szó. Mivel mindezek a határviták a budai hegyvidék számunkra is jól ismert tájait érintették, a periratokból mindenekelőtt a részben ma is élő, részben már eltűnt földrajzi és egyéb neveket gyűjtöttem ki. E források ezenkívül jónéhány érdekes információt nyújtanak a korabeli gazdálkodásról, életmódról, népszokásokról, s esetenként középkori romokról is. A legki tartó bban Budakeszi, pontosabban szólva, a falu földesurai - gróf Zichy Péter, majd özvegye, Bercsényi Zsuzsanna és fia, Miklós, végül a Magyar Kamara pereskedtek Budával a budai hegyekben fekvő vitás területért. 1721-től az 1760-as évek végéig számos tanúkihallgatás és határjárás történt az ügyben, s a perhez bizonyítás céljára több határtérképet is készítettek.

3 A vita a Buda és Budakeszi közti határ legészakibb pontjától (a Buda-Budakeszi-Nagykovácsi hármashatártól) a János-hegy kúpjáig terjedő, helyenként meglehetősen széles, kb. 2 és fél kilométer hosszú, mintegy 250 katasztrális hold területű földsáv és egy ennél jóval kisebb - nagyjából a mai Konkoly Thege út, Eötvös út, Kázmér út által körülfogott - háromszögalakú terület körül folyt, ahol szinte kizárólag erdők és rétek voltak. A határvizsgálatban sokat nyomott a latban régi budakeszi lakosok tanúskodása. Budakeszi hódoltságkori magyar lakosai 1684-ben a harcok elől szétfutottak, s 1686 után sem tértek vissza falujukba, hanem másutt telepedtek le. 1697-től kezdve több tanéikihallgatás során szerepelt Torma János, Torma Gergely, Halász Ferenc, Halász István, Benes István, Szabó János, Deák Ferenc, Sívó Ferenc, Pap János, Csorna István egykori budakeszi jobbágy neve, s így Budakeszi régi magyar lakosságából legalább néhányuk emléke fennmaradt. A tanúként kihallgatott budakesziek ismerték a határukban lévő hegyek-völgyek régi, olykor évszázadok óta használt magyar neveit, amelyek egy részét középkori írott források is említik, más elnevezésekről azonban csak az ő vallomásaik adtak hírt. A határperben sok szó esett a Zsipsár (Zsibsár) nevű területről, amely a feljebb említett, 1697. évi budai határjárásban Budakeszihez tartozó helyként szerepelt. Ruttkay és Coroni térképe szerint Zsipsár a mai Budakeszi út legészakibb pontjától északra, a mai Szépjuhászné út (akkor: „a Hidegkéitra vezető út") kiindulásánál feküdt. 1697-ben az akkor 50 esztendős Torma János azt mondotta, hogy „Zsipsáron által lépve, Szent Pál [a budaszentlőrinci pálos kolostor területe] Budához tartozik".

4 A név eredetét 1751-ben Lukács András pátyi jobbágy így magyarázta: „...azon mély útat (amelyben tudnia illik az körül lévő hegyekrül az víz öszve szokott futni, és aki egész az Sz. Paál Völgyéig terjed), hallotta Zsipsárnak neveztetni...".

5 1763-ban egy másik pátyi jobbágy azt mondotta, hogy ezen a mélyúton „...oly sár szokott lenni, hogy az utasoknak, azok között a fatensnek is a szekerei