Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Koppány Tibor: Carlo della Torre, a Batthyányak 17. századi építésze
ben az ausztriai nagyobb városokét, a Dunántúl nyugati felében főleg Grazból és Bécsből. A 17. század közepére alakult ki az a gyakorlat, amely szerint a nagybirtok idegenből hozatott mestereket, s azokat igyekezett letelepíteni mezővárosi birtokközpontjaiban. A letelepedetteket támogatta önálló, új céhek alapításában, ahogyan ezt Nádasdy Ferenc tette Lékán (Lockenhaus, Burgenland). Ezeket a mesterembereket állandó szerződés kötötte a nagybirtokhoz, és annak értelmében pénzben, terményben, természetbeni juttatásban illette őket jövedelem. A földesúrral való megegyezés, szerződés latin változata alapján nevezték őket konvenciós iparosoknak, egészen a 20. század közepéig. A 17-18. századi írott forrásokban udvari mesterként szerepelnek. Az eddig ismert legkorábbiak az Esterházy birtokokon találhatók. Georg Gutterthaller kismartoni (Eisenstadt, Burgenland) ácsmester 1653-ban szerepel a német nyelvű forrásokban Hofzimmermannként, Adam Weixelberger és Anton Pranstötter kishöflányi (Kleinhöflein, Burgenland) kőművesmester, valamint Georg Pheier kismartoni ács és Simon Hans asztalos 1664-ben, mint Hofmaurer, Hofzimmermeister, illetve Hoftischler. A sárvári Christof Schiller 1681-ben ugyancsak „Hofdischler". A Batthyány birtokok közül 1653-ban Rohoncon és Szalónakon voltak ácsok az ottani polgárok között. 45 Az ismertebbek közül Pietro Orsolini viselte a Nádasdy Ferenc országbíró udvari építőmestere címet az 1660-as években, a kevésbé ismert Joannes Walnerrel együtt. 46 Orsolini a nyugat-dunántúli, Sopron és Vas megye határterületein élő olasz és német iparosokból alapította meg 1662-ben az egyik legkorábbi építőcéhet Léka székhellyel, Nádasdy Ferenc támogatásával. Carlo della Torre nem tartozott közéjük, mivel az 1675-ös adat szerint ő a grazi céh tagja volt. A lékai céhhez tartozott viszont Orsolini mellett a Kőszegen lakó Antonio Canevale, Széchényi György győri püspé)k udvari építőmestere, a Nádasdy szolgálatában álló lékai Pietro és Francesco Piazzoli kőműves, valamint a szombathelyi - korábban már említett - Giovanni Bernardo Ceresola építőmester. Szombathely ekkor a győri püspökség mezővárosa, Ceresola tehát valószínűleg szintén Széchényi püspök kőművese volt. 47 A nagybirtok a fokozódó építési igényeket a 17. század második felétől igyekezett állandó szerződéssel magához ké)tött iparosokkal kielégíteni, mert számára gazdaságilag ez volt előnyös. A századvég felfogását jól jellemzi az ifjabb Batthyány Ádámnak 1693-ban egyik tiszttartójához, e témában írott levele: „Az Epületeket pedigh az mi illeti az erant való Instrukciónk Punctumát ugy ércse kegyelmed, hogy ha olly épéttetések kivantatnának, a kiket Conventios Mester Embereink is véghez vihetnek, az ollyakat ő vélek végeztesse; az kinek pedigh költséggel köllenék megh lenni és készülyni, azt nekünk idején tudtunkra adgya." 48 Ha Carlo della Torre nem is tartozott a Batthyányak konvenciós mesterei közé, azt az építőmesteri réteget képviselte, amely egy-egy birtokos család, vagy egy-egy építtető földesúr személyéhez kötődött. Feladataira minden esetben külém szerződéssel vállalkozott, mint azt a rohonci és a szombathelyi templomok építésére kötött szerződések bizonyítják. 1648. július 24-én jelentette a németújvári tiszttartót, hogy a pince feletti burkolásról megalkudott ,Az Karly keömiessel" száz forintra és egy „Ártányra" - vagyis hízott sertésre -, aki azt saját embereivel fogja elvégezni. 49 A vállalt munkát a mester maga vezette. 1653. február 15-én írta a szalónaki tiszttartó, hog}' Pinkafőről (Pinkafeld, Burgenland) a kovácsok meghozták „Az it való Palota Padlásához való foglaló vasakat, s kívántatik, hogy Carly és Stayer (ti. az ácsmester) it legyenek" az irányításhoz. 50 A Batthyány építkezéseken előforduló Torre családnak, amint arról már szó esett, nem Carlo építőmester volt az egyedüli tagja. 1650-ben és 1657-ben szerepel a szalónaki várban dolgozók között „Harpergi keő faragó Johannes De La