Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Gerőné Sándor Mária: A pécsi várbeli Aranyos Mária-kápolna egy reneszánsz kőemléke

4. kép A sírfedlap töredékei; Mihalik Tamás (OMvH) felvétele csokorba kötött. A szalagpár végei a fedlap alsó és felső részén egyaránt hullámvonalban kanyarodva, a végein kis körben végződő díszítéssel töltik ki a mező többi részét. A koszorún belül karéjosan kialakított „címerpajzs" töredéke látható, melynek csúcsban végződő talpán stilizált liliomszerű kötés van. A pajzson belül két párhuzamos (koncentrikus) körív részlete van, a belsőből induló íves vonal maradványával. Sajnos a pajzs, még kevésbé az abban volt címer egyáltalán nem rekonstruálható ma már. A csokorba kötött szalagpár középpontjában mindkét helyen egy-egy téglalap alakú, keskeny nyílás van, amely a fedlap elhelyezésére szolgált. Mindkét nyílást a fedlap elhelyezését követően a díszítés folyamatosságát követő mintázatú kődugó zárja le.

lb A kompozíciót keskeny, vésett vonalú keret fogja össze a fedlap szélén. Ugyancsak vésett technikával készült magának a vörös márványnak a díszítése. A vésett kontúrokat szurokberakás tölti ki, amely az. egyes töredékeken jelentős mértékben megmaradt. A magyar reneszánsz sírkőplasztikában vésett, vörös márvány, fekete szurokberakású sírkövet illetve fedlapot ezidáig nem ismertünk. Az osztrák és délnémet vidékek sírkőanyagában Salzburg környékén már a 13. századtól, Bécsben és Felső-Bajorországban a 14. századtól szinte valamennyi sír-