Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Kubinyi András: A Gergelylaki Buzlaiak a középkor végén

kül az első tíz között volt. Már 1502-ben, amikor húsz mágnást tudunk a tanácsban kimutatni, a hatodik, a nádor, az országbíró, egyben vajda, Újlaki Lőrinc herceg, Somi Józsa temesi ispán, egyben az Alsó részek főkapitánya, valamint Ráskai Balázs tárnokmester után. ^ Az 1505-ös rákosi országgyűlésen megjelnt 31 báró között a hetedik. Előtte pontosan ugyanazok vannak - csak a nádor cserélődött ki -, viszont a harmadik helyre beugrott Szapolyai János szepesi örökös ispán, így a többiek eggyel hátrább kerültek.

86 Az 1506-os országgyűlésen ugyan nincs felsorolva a résztvevők között, de mivel ez az országgyűlés állította ki Habsburg Miksa római királyhoz a követek megbízólevelét, a követek nincsenek említve. Ezek négyen voltak: Frangepán Gergely gróf kalocsai érsek, Szatmári György pécsi püspök, királyi kancellár, Szentgyörgyi Péter gróf országbíró és erdélyi vajda, valamint Buzlai Mózes főudvarmester.

87 Az 1507-es országgyűlésen a nyolcadik helyre szorult, ugyanis megjelent Beriszló János rác despota is, aki Újlaki és Somi temesi ispán közé az ötödik helyre került, Szapolyai pedig előrelépett a második helyre.

88 Végül az 151 l-es országgyűlésen újra a hetedik világi. A sorrend változatlan, csak a despota került hátra, a tizedik helyre.

89 Azért kellett ilyen részletesen idézni olyan tanácsüléseket, ahol a bárók tekintélyes része megjelent, és ami általában egybeesett az országgyűlésekkel, hogy világosan láthassuk Buzlai helyét. E szerint megelőzi a nádor, a vajda, az országbíró (1511-ben már Szapolyai a vajda, és Szentgyörgyi gróf csak az országbíróságot viseli), a temesi ispán-főkapitány, a tárnokmester valamint egy-két magas születésű, arisztokrata címet viselő úr, (Újlaki és Szapolyai, a despota már nem mindig). Érdekes módon II. Lajos alatt Buzlai visszaszorul, de erről a következőkben szólok. Egészen szűkkörű, diplomáciai vonatkozású tárgyalásokon is gyakran részt vett, például 1502 őszén és tél elején a velencei követtel való királyi tanácsi megbeszéléseken. Először Bakócz bíboros prímás, Ernuszt Zsigmond pécsi püspök, Szatmári György kancellár, Geréb Péter nádor, Ráskai Balázs budai várnegy (és tárnokmester) vett részt Buzlaival együtt a tárgyaláson. A következőn csak hárman voltak, Buzlai Szatmári kancellárral és Bornemissza János kincstartóval.

96 1508 elején Bakócz bíborossal, Szentgyörgyi országbíró és vajdával, Somi temesi ispán és főkapitánnyal, valamint Batthyány Benedek kincstartóval együtt vett részt azon az ülésen, amely rávette Tarcai Jánost, hogy mondjon le az aldiódi uradalomról Radul havasalföldi vajda javára. A névsorban megelőzte a kincstartót.

91 1510-ben ugyancsak diplomáciai tárgyalásokon vesz részt egyszer Bakócz-cal, Szatmárival, Gosztonyi győri püspökkel, valamint Várdai Ferenc kincstartóval, másszor Szatmárival, Thurzó Zsigmond királyi titkár váradi püspökkel, valamint Ráskai tárnokmesterrel együtt.

92 Utolsó diplomáciai jellegű tevékenysége az 1515-ös bécsi kongresszus előkészítésére vonatkozott. Pozsonyból Szatmári Györgyöt és Búzlak küldték (valamint Csehország és Lengyelország képviselőit) Bécsbe Miksa császárhoz.

93 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy komolyabb szerepe volt a tárgyalásokban, csak személyi presztízsét, valamint tárgyalóképességét igazolja. A bécsi kongresszuson magyar részről összesen 8 főpap és 19 báró jelent meg, ha a források adatait összeadjuk.

94 Buzlai Mózest általában udvarmesternek vagy udvar prefektusának mondták. Cuspinianus osztrák diplomata, aki a Pozsonyból átküldött követség alkalmából ugyancsak így nevezte, a magyar király és kísérete bécsi bevonulásával kapcsolatban a magyar urakat felsorolva azt írja, hogy Buzlai Mózes a fiával, Lászlóval, az udvarmesterrel jelent meg. Ammenyiben ez nem elírás, akkor azt jelentené, hogy Mózes úr át akarta játszani tisztségét fiának. Megjegyzem, hogy említi Cuspinianus itt még Gersei Pető Jánost, a királyi gyermekek udvarmesterét, valamint Korlátkövi Pétert, cím nélkül.

95 Ez azért elgondolkoztató, mert 1515. július 22-én Anna hercegnő - II. Ulászló leánya - házassági szerző-