Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Kubinyi András: A Gergelylaki Buzlaiak a középkor végén
rint Buzlai 1456-tól 1462-ig, esetleg 1464-ig nem folyamatosan töltött be bárói méltóságot (pl. 1458-ban hiányzott a főméltóságok közül), változatlanul bárónak tekintették, így kaphatott újabb tisztséget. Királynéi udvarmestersége megszűnése után azonban a nagyságos úrból újra csak vitézlő úr lett, azaz teljesen szokatlanul látszólag presztízsveszteséget szenvedett. 40 A „látszólag" szót a továbbiakban igyekszem megmagyarázni. A volt országos méltóság visszament egykori urához, újra Újlaki Miklós familiárisa lett. 1469-ben Bács megye alispánja 41 (itt sem volt birtokos!). Mivel ekkor a bácsi ispánság a macsói bánság alá tartozott, macsói bánok pedig Újlaki Miklós és Maró ti Mátyus voltak, a helyzet világos. Két évvel később, 1471-ben Újlaki galgóci, újabb két év múlva, 1473-ban pedig gesztesi várnagya. 42 Mivel Újlaki familiárisait néhány év után rendszeresen áthelyezte, Buzlai három évtized alatt Erdélytől a Dunántúlig és a Felvidéktől Dél-magyarországig az egész országot megismerhette. Úgy tűnik tehát, hogy Újlaki szolgálatát csak rövid ideig szakította meg országnagyi „kiruccanása". Ami elgondolkoztató, hogy hasonló eset igen ritka volt a középkor végén, szinte csak Újlaki familiárisok esetében fordult elő. Ugyanígy került vissza - Buzlainál hamarább - egykori pohárnokmester társa, Nagyvölgyi László, valamint a Mátyás uralkodása idején macsói, majd horvát bánságot betöltő Dombai Miklós (a kastélyosdombói Dombaiakból) Újlaki szolgálatába. Nem zárható ki ezért az a feltevés sem, hogy ezek tulajdonképpen urukat képviselték a bárók között, és így státusuk lényegében nem változott, így visszatérésük teljesen érthető. 43 így tehát visszaállván az eredeti helyzet, nem lehetett presztízsveszteségről szó. Buzlai „kiruccanása a bárók közé" ennek ellenére mégis presztízsnövekedést hozott, amit fia, Mózes pályája igazol. Mózes tekintélye - saját tehetségén kívül - apja múltjából is következik, hiszen birtokai kezdetben még a tekintélyesebb középnemesekének nagyságát sem érték el. Engel Pál ugyan egy várat, egy mezővárost és harminc falut tételezett fel nála, ez azonban nyilván bárói tisztére tekintettel történt. Meg is jegyzi jegyzetében: „Adathiány miatt feldolgozhatatlan." 44 Minden jel szerint a gergelylaki részbirtokon kívül csak azok a birtokok illetve birtokrészek lehettek Buzlai László szerzeményei, amelyekhez Mózes testvérének, Miklósnak fiai valamilyen módon igényt támaszthattak. Ez pedig nem volt sok. Ide tartoznak a Fejér megyei Gárdony, Pázmán és Lovászberény, a tolnai Szil és a két Szanás, valamint a Somogy megyei Szemes. 4:1 Lászlónak azonban nem szakadtak meg a kapcsolatai a királyi udvarral sem. 1476-ban Mátyás király, érdemeire tekintettel, valamint testi ereje elvesztése következtében a katonáskodásra való alkalmatlansága miatt felmenti a katonai szolgálat alól. 46 Azaz: László úr megöregedett. Nem halt azonban még meg, ugyanis 1481. október 23-án Mátyástól engedélyt kapott, hogy saját és fia, Mózes érdemeiért, aki akkor királyi különleges parancsra királyi szolgálatban az országon kívül tartózkodott, a székesfehérvári Boldogasszony-templomot válassza a maga, félesége és gyermekei temetkezési helyéül. 4 / Ez valóban kitüntetés és kegy volt, amit László járt ki, igaz, távollevő fiára is hivatkozva. így a magyar királyok temetkező templomába kaphatott végső nyugodalmat. Utána bizonyára rövidesen meghalt, több adatot nem ismertek róla. Felesége ekkor még élt, de ő róla semmit sem tudunk. Azt sem tudjuk, hogy László két fia közül melyik volt az idősebb. Miklós valószínűleg nem szerepelt a közéletben. Az a Buzlai Miklós, aki 1462-ben Szapolyai Imre Szepes megyei alispánja volt 48 , majd 1469-ben és 1472-1485 Abaujban is ezt a tisztséget töltötte be 49 , ugyanis a Buclói Buzlaiak közé tartozott: a griffes címert használta. 50 Buzlai László Miklós nevű fia 1505-ben fordul elő utoljára élőként az
