Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Kubinyi András: A Gergelylaki Buzlaiak a középkor végén
kommendaként a péterváradi ciszterci apátságot. 14 Buzlai azonban már az előző évben péterváradi kormányzóként résztvett egy főúri tanácskozáson. 15 Az 1450-es évek végén már egy Imre nevű péterváradi apát tűnik fel. 16 Mikor lett Bertalan felhévizi prépost, nem tudjuk. 1455-ig Zeleméri Miklós nyitrai püspök - a felhévizi keresztes konvent utolsó elöljárója, majd a társaskáptalan első prépostja - volt még a prépostság kormányzója. 17 1457-ben már biztosan Bertalan a prépost 18 , akit egy 1459-es oklevél Buzlay-nak nevez. 19 A korábbi történetírás azt hitte, hogy ekkor említik először Buzlainak, de mint láttuk, az még péterváradi kormányzósága idejében történt. Bertalan apja és nagyapja nem helyezhető el az ismert Buzlaiak (helyesebben talán Buclóiak) között, azonban pontosan beleillenek a Gergelylaki családfába, nem véletlen, hogy sírkövén is ezt a nevet használta. (Pontosabban: mivel a sírkő a családi nevet a nagyapánál, Sandrinnál teszi ki, amennyiben az még nem használta a Buzlai nevet, furcsa lett volna kitenni.) 1423-ban előfordulnak Sáros megyében Gergelylaki János fiai: Jakab, Bereck és Mihály, valamint Sandrin fiai Miklós és Márton. 20 Prépostunk az utóbbinak volt a fia. Ismerjük unokatestvéreit, Miklósnak a fiait is: István, János, Sandrin, Bertalan és György. 21 Ez a Bertalan lehet az, akiről 1466-ból is maradtak fenn oklevelek. 22 (Sáros megyei világi birtokos nemes, így nem lehet a préposttal azonos.) Gergelvlaki Miklós fiai közül számunkra azonban az ifjabb Sandrin az érdekes, aki 1442-1446 között az ifjabb Rozgonyi János vitányi és csókakői várnagyaként került a Dunántúlra. 23 1443-ban a Rozgonyiak Dinnyésmédet (Fejér m.) adják Gergelylaki Sandrin csókakői várnagynak és várnagytársának. Noha a birtok később a Rozgonyiaké, 1461-ben szomszéduk itt Gergelylaki „Bwzlay" László, nyilván mint Sandrin jogutódja. 24 Mózes, illetve családja még Lovászberény, Gárdony, és Pázmánd Fejér megyei falvakban mutatható ki birtokosként. 20 Ebből - gondolom - nyilvánvaló, hogy a felhévizi prépost eredetileg nem a Buzlai családhoz tartozott, hanem a Gergelylakiakhoz, és vele együtt Gergelylaki Buzlai László is, hiszen a jelek szerint megörökölte Gergelylaki Sandrin birtokát. Arra egyelőre nincs adat, hogy László és Bertalan között milyen rokonsági fok volt. A legvalószínűbb - magam is ezt vallottam korábban is -, hogy testvérek voltak. 26 A nehézség változatlanul az, hogy hogyan kerültek a Buzlai névhez. Itt jegyzem meg, hogy szinte sohasem fordulnak elő a laünos „de Buzla" vag) 7 hasonló módon, hanem többnyire a magyaros Buzlay, vag) 7 Buzlai formában, általában a „de Gergellaka" predikátummal. Mivel nem ismerjük Bertalan és László édesanyjának a nevét, elképzelhető, hogy a Buclói Buzlai családhoz tartozott, és így vették fel ezt a nevet. Megjegyezzük, hogy ez a névváltozás nem ritkaság, hiszen pl. a későbbi horvát-szlavón bán Bajnai Both Andrást - különösen korábban - Lábatlaninak is hívták. 27 Sem azt nem tudjuk, hog)' a Gergelylaki Buzlaiak hogyan kerültek Újlaki szolgálatba, de azt sem, hogy unokatestvérük miért a Dunántúlon működött. Ezt ugyan jobban meg lehet magyarázni: a Rozgonyiak Sárosban is birtokosok voltak. További furcsaság: Gergelylaki Buzlai László - tudomásunk szerint - először 1441ben erdélyi alvajdaként tűnik fel Újlaki Miklós szolgálatában, és 1445-ig tölti be ezt a tisztet. 1452-ben ugyancsak Újlaki valkói alispánja. (Valkóban különösen nem tudunk birtokáról.) 28 Vele együtt alvajdáskodott Hunyadi János vajda mellett többek között Dengelegi Pongrác, a későbbi kormányzó sógora. 29 Ebben az ügyben az a különös, hogy a többnyire Dél- és Nyugat-Magyarországon tartózkodó Újlaki Miklós vajda a maga helyettesítésével Erdélyben egy teljesen jelentéktelen, Sáros megyei kisnemest bízott meg, akinek előélete is ismeretlen. Nyilvánvaló ezért, hog) 7 Buzlainak már korábban is Újlakit kellett szolgálni, és
