Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Feld István: Régészeti adatok a nyéki villák építéstörténetéhez
Kiderült, hogy a fogadópalota déli vége, amely kívül esett az Anjou-Zsigmond-kori „fapalotán", egy jelentós, 40-60 cm vastag sárga, kavicsos-agyagos feltöltésbe lett alapozva. (2. kép 3.) Valószínű, hogy az I. épület pincéjéből kikerült földdel töltötték fel az eredetileg - a hegy természetes esésének megfelelően - ereszkedő területet. Ezzel szemben a korábbi építményen belül - ennek járószintjét a nyugatra eső, emelkedő területhez képest bemélyítették - a falak alapozási kiugrására hordtak rá egy valamivel vékonyabb agyagfeltöltést (2. kép 1.) Ez utóbbi feltöltés rendkívül fontos leleteket tartalmazott: a Zsigmond-kori (s talán korábbi) kályhacsempéken, edénytöredékeken kívül egyrészt 3-5 cm vastag, általában vörösesre égett vakolatdarabokat, másrészt azzal egyező habarccsal kötött, már bontásból származó téglákat. A vakolatdarabok egyik oldala sima, meszelt, néhol talán festett is volt, másik oldalukon a legtöbbször azonban jól látszik annak a fának-ágnak-fonatnak a lenyomata, amelyre ezeket felhordták. E fal bizonyára tűzvészben pusztult el. Erre utalnak az agyagfeltöltésben több helyen - általunk és Garády által is - megfigyelt hamus, égett csíkok. Arra azonban, hogy az egy sor agyagba rakott kőből álló, csupán az utolsó felszíntől mért 40-50 cm mélyen elhelyezkedő korai „falhálózat" nem csupán egy kizárólag fából épített építmény alapjaként szolgált, az utóbb említett rétegből nagy számban előkerült, 23-26x12-12,5x5-6 cm-es téglák utalnak. Ebből készült a Garády által kiásott, de értelmezni már nem tudott építmény - belső lépcső? - a korai épület déli végén, de az összes téglát nem lehet idekötni! Még fontosabb, hogy Garády dokumentációs anyaga alapján ezek az Anjou- vagy Zsigmond-kori darabok (amelyek élesen elütnek az I. épület tégláitól!) alkották az 1938-42-ben előkerült téglák túlnyomó többségét. Mi csak elvétve találtunk más méretű falazóanyagot, azt azonban a habarcs alapján igazolni tudtuk, hogy néhányat(?) a fogadópalotánál is újra felhasználtak belőlük. Garády nagyobb méretű téglákat csak két helyen említ, s néhány fotója inkább egykori padlóburkolatra utal. Téglát talált egy mélyen alapozott belső pillérben is, amely a II. épület terét hét helyiségre osztó, ugyancsak alig alapozott keresztfalak egyikéhez támaszkodik. Kutatásunk kiderítette, hogy e keresztfalak ugyanazzal a habarccsal kötöttek, mint a főfalak, s bizonyára nem voltak alkalmasak nagyobb teher hordására. Az építkezés folyamán felhordott sárga agyagra helyezték őket, arra azonban, hogy hasontáak voltak-e az itt állt falak az épület elődjééhez, nem tudunk válaszolni. Az mindenesetre elgondolkoztató, hogy a lakópalotánál jóval vékonyabb - alig 80 cm-es - és kevésbé mélyen alapozott - átlag 1 m az utolsó szinttől - főfalak alkalmasak voltak-e egyáltalában egy komolyabb felépítmény hordására? Úgy tűnik, Holl Imrének kell igazat adnunk a II. épület és előzménye elméleti rekonstrukciójában - legalábbis a kutatás mai állásánál. Úgy véljük azonban, hogy a nyéki „fapaloták" nem képviseltek minőségileg és művészileg alacsonyabb szintet, inkább a késő középkori magyar építészet egyik kevéssé ismert szinfoltját alkothatták. Csak reméljük, hogy az eddigi kutatások eredményeinek és az előkerült leleteknek a feldolgozása során a nyéki királyi villákkal foglalkozó munkacsoport további, a régészeti adatokon messze túlmutató eredményekkel is szolgálhat majd. 10 JEGYZETEK 1. Az írott forrásokra: Balogh Jolán: A művészet Mátyás király udvarában I. Adattár. Bp. 1966. 161-162. 2. Garády Sándor: Mátyás király buda-nyéki kastélya. Tanulmányok Budapest Múltjából I (1932) 99111.; nő: Mátyás király vadászkastélya a Hidegkúti úton. Archaeológiai Értesítő XL.VT (1932-33) 138-143.; uő: Mátyás király budanyéki vadászkastélya. Magyar Építőművészet 1941. 163-165.; uő:
